Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel
Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel KUMINETZ GÉZA fiú akaraterejének és szuggesztív egyéniségének műve. Nem szükségképp a helyzet kényszerének foglya: kivételes erejével át tudja törni a történeti ellenállás falát.”60 4. 2. Amit Krisztus ígér annak az államférfinak, aki Őt királyának tekinti Horváth Sándor OP három nagy társadalmi problémát vet fel, melyek orvoslására Krisztus királysága a hivatott és a képesített erő. Ellenszere az O uralma az elvilágiasodásnak, orvossága a hatalmi visszaéléseknek és jelképe a világ természetes és természetfeletti egységének.61 4.2. 1. Krisztus az elvilágiasodás ellenszere A kultúra elvilágiasodása azt jelenti, hogy a földi hatalmak kizárják Istent az ember életéből, vagy úgy, hogy nem vesznek tudomást Isten eszméiről és terveiről, bár nem zárják el a Hozzá vezető utakat; vagy pedig úgy, hogy egyrészt tudatosan meg akarják fosztani ezektől az értékektől a jelen és a következő nemzedékeket, másrészt pedig szándékosan az Isten eszméivel szögesen ellentétes eszméket és terveket tartanak egyedül üdvözítőknek. Ez az elvilágiasodás jelentkezik akár az anyagi kultúrában (kegyetlen verseny az anyagi javakért, mely ma is hatalmas emberáldozattal jár, nemcsak az ókorban), akár a művészetben, a tudományban és az egyéni életben. Nyomában pedig egyre erősödő tendenciával jelentkezik az önimádat kultusza, az erkölcsi érzék eltompulása, a perverz és destruktív eszmék terjedése, a világnézeti nihilizmus, mint az emberi élet végső célja iránti bezáródás.62 így maga a személyiség is atomjaira, elemeire bomlik, nincs, mi egységbe olvassza. Az egyéni életben pedig a naturalizmus szűkülő horizontja jelzi a kóros folyamatot. Knsztus király ünnepével az egyház arra mutat rá, hogy „Krisztus Istennek mindent rendező, az egész világegyetemet átható, a végeket és végleteket egyesítő bölcsessége. Az örök Igének eszméi csillannak meg a földi dolgokban, az egész világegyetemben. Nélkülük tartalmatlan, rendezetlen káosz lenne. Ezért nem lehet Krisztus nélkül leszűrt világnézethez jutni; ezért kell az emberi tudásnak káosszá válnia, ha Krisztust száműzzük belőle.”63 4. 2. 2. Krisztus a hatalmi visszaélések orvossága A kulturális és az egyéni élet elvilágiasodásának fő okát kerestük, és abban találtuk meg, hogy az uralomra teremtett ember történelme folyamán ismét és ismét visszaél megbízatásával, vagyis magát teszi meg abszolútumnak. Innen már csak egy lépés aztán a kapott hatalommal való visszaélés, akár a tudományban, de főleg az államhatalommal. Míg a tudomány Isten eszméivel él vissza, addig a hatalom Isten erejével. Emiatt is könnyebb a hatalomnak „az embereket elnyomni, az erkölcstelenséget rájuk szabadítani, s így a jó, a megengedettnek színe alatt Istentől eltávolítani azokat”.64 A Krisztustól elszakadt hatalom önkényesen hoz törvényeket, tévesen értelmezi a természettörvényt és jogot is, s végső soron azzal teszi teljessé Istentől való aposztáziáját, hogy magát immár nem Isten akaratából, hanem a népből, a tömegből származtatja. Ám ennek a felfogásnak szinte 60 Vö. KORNIS, Gy., Az államférfi. A politikai lélek vizsgálata I, Budapest 1943, 12. 61 Vö. HorvAth, S., Krisztus királysága, Budapest 1927, 13—30. 62 Vö. Lasch, Ch., Az önimádat társadalma, Budapest 1984. 63 Vö. Horváth, S., Krisztus királysága, Budapest 1927, 17-18. 64 Vö. uo. 19. 89
