Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel hűség és másokkal való figyelem; a világ vásárával szemben zártság és a lelki, szellemi értékek iránti teljes nyitottság; elmélyedés és kifelé ható tevékenység; érzékeny fogékonyság és kezdeményező öntevékenység; az elvekhez való szilárd kötődés és a szeretet melegsége. Mindez arra szolgál, hogy valóban humánusan viselkedjünk, s az életünket értelmesnek tudjuk. Az igazi jellem tehát „tud hallgatni, mikor mindenkinek jár a szája; bízik, mikor az egész világ kétségbe esik; tud tanácsot, mikor mindenki elveszíti a fejét; olyan, mint a rádium, mindig néhány hőfokkal melegebb, mint fagyos környezete; tud romokon és romokból újraépíteni és megrokkanás nélkül át tudja élni világok romba dőlését. A jellem erőcentrum: ellenállhatatlan erővel maga köré csoportosít egy tábort, amelyet önmagából, a belőle kiinduló titkos sugárzással szervez meg. [...] Ajellem nem maradhat a véka alatt; ott lobog a hétköznapiság kietlen pusztájában mint önmagából táplálkozó égő csipkebokor.”46 Végeredményben a jó nevelés a legjobb nemzeti és nemzetek feletti politika, ez adja ugyanis a népek nagy családjába való szerves betagozódást, s biztosítja a sokat hangoztatott humánus emberré nevelést. Ezt a nevelést a jó neveléspolitika biztosítja, melynek íő feladatai: a nemzeti érzés ápolása, a kellő kulturális szint megteremtése, a jellemnevelésben a türelem, a kitartás, a fegyelem, a szolidaritás kiművelése. Ha az emberi méltóságot az erkölcsi, vallási és személyi identitás adja (főleg érzelmi érettség), így7 a nevelésnek főleg ezt kell biztosítania.47 3. 4. 2. A nemzetnevelő ismérvei Mármost a kérdés az, hogy miképp lesz egy papból, egy államférfiból nemzetnevelő nagyság? Az igazi nemzetnevelőt három követelmény teljesítése, teljesülése teszi: „Aki egy egész nemzetet akar a szellem-erkölcsi eszmélés és maga-megemberelés magasabb szintjére emelni, annak mindenekelőtt a maga egyéniségében és életében ki kell fejezni a nemzeti eszményt, mintegy a legjava nemzeti vágyak, rátermettségek és teljesülések mikrokozmoszának kell lennie. Azután kell rendelkeznie azzal a helyzeti energiával, mely átfogó emelő, nevelő erőnek történeti arányú folyósítására képesít. S végül élete művében testet kell ölteni egy nagyszabású nemzetnevelő akarásnak; mégpedig olyan módon, hogy a következő nemzedékekhez is az élet erejével és közvetlenségével tudjon szólni."48 Ilyen tevékenységre, vagyis „egy7 nemzetet igazán nevelni, növelni, azaz a nemzeti öntudatnak és közszellemnek, az akarásnak és nemzeti tetterőnek magasabb szintjére emelni csak az lesz képes, aki maga ott áll, gigászi nagyságban és meggyökere- zettségben az eszmény fokán. [...] S aki ott áll, aki szerencsés harmóniában és erőteljes alakítással, egyéniségében és élete művében egyesíti egy nemzet legjobb aspirációit és erőkifejtéseit, ellenállhatatlanul a maga értékeinek és erőinek hatókörébe vonja nemzetét."49 Az ilyen ember szinte felolvad, eggyé válik a hivatásával, hiszen teljes erejével eszméiért él. „Az lehet tehát nemzetnevelő, legyen pap vagy államférfi, aki mintegy meg46 Vö. Schütz, A., Nemzetnevelés. Szociális munka és krisztusi jellem, in Schütz, A., Az Ige szolgálatában, Budapest 1928, 403-404. 47 Vö. Kornis, Gy., Értékelmélet és pedagógia, Budapest 1913; KORNIS, Gy., Kultúrpolitikánk irányelvei, Budapest 1921; KORNIS, Gy., Magyarország közoktatásügye a világháború óta, Budapest 1927; KORNIS, Gy., Kultúra és politika, Budapest 1928; Kornis, Gy., Nemzeti megújhodás, Budapest 1929; Kornis, Gy., Az államcélok elmélete és a kultúrpolitika, Budapest 1932; Kornis, Gy., Neveléstörténet és szellemtörténet, Budapest 1932; Kornis, Gy., A kultúra válsága, Budapest 1934; Kornis, Gy., Egyetem és politika, Budapest 1936. 48 Vö. Schütz, A., A nemzetnevelő Pázmány, Budapest 1938, 5. 49 Vö. uo. 6. 84
