Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Benyik György: A történeti Jézus-kutatás és bibliakutatás az Egyesült Államokban - A Jesus Seminar
nyében. A kötet hátralevő részében az Ószövetség vonatkozó szövegeit vizsgálja Qumrán, illetve Jézusnak az eljövendő Isten országa tanításának fényében. A kötet végén a felállított történeti kritériumok alapján vizsgálja Jézus történetét, bevallottan az agnosztikusok és a keresztények vitájában szeretne közvetíteni. A harmadik kötet (2001) igyekszik Jézust visszahelyezni a követői közegébe: a tömeg, az ellenségei szemével vizsgálja a tanítását, beleértve a farizeusokat, a szadduceuso- kat, az esszénusokat, a szamantánusokat, az írástudókat és a zelótákat is. A negyedik kötet (2009) Jézus szolgálatát a mózesi törvény fényében vizsgálja, különös tekintettel a törvénysértésre, az istenkáromlásra, a szombat megszegésére, a tisztasági törvényekre és az evangéliumok szeretetparancsaira. A történeti Jézus-kutatás és bibliakutatás az Egyesült Államokban - A Jesus Seminar BENYIK GYÖRGY A TÖRTÉNETI JÉZUS KUTATÁSA NEM KATOLIKUS KÖRÖKBEN A történeti Jézus-kutatást Eszak-Amerikában — úgy tűnik — Raymond E. Brown, illetve John P. Meier munkái visszahatásának tekinthetjük. Ilyennek tekinthető Marcus Borg vagy Norman Perrin Rediscovering the Teachings of Jesus című műve (Jézus tanításainak az újrafelfedezése, 1967). Az eredeti szövegnek új fordításai és új Jézus-életrajzok jelennek meg. Több jelentős munka foglalkozik a történeti Jézussal: Sanders, E. P., Jézus és a judaizmus, 1985; Georgen, D., Jézus munkássága és üzenete, 1986; Horsley, R., Jézus és az erősek spirálja, 1987; Mack, B., Az ártatlanság mítosza: Márk és keresztény eredetek, 1987; Crossan, J. D., A történeti Jézus: egy Földközi-tenger vidéki zsidó paraszt élete, 1991; Uő., Jézus: egy csodálatos életrajz, 1994. Ezek némelyikével foglalkoztunk a Jesus Seminar tárgyalásakor, ezért nem térünk ki munkásságuk részletes elemzésére. Sokkal inkább említésre méltó James D. G. Dunn10 Jesus remembered című munkája. Szoros értelemben nem tekinthető amerikainak, de az emlékezetfilozófia, amelyre munkáját építi, amerikai, és munkásságának ismertsége is igen jelentős Eszak-Amerikában. Igen élvezetes és olvasmányos stílusban megírt munkájának első (bevezető) része „A hit és a történeti Jézus” címet viseli. Valójában a változásokról számol be a reneszánszban, a reformáció idején, a felvilágosodásban, a forráskutatásban, a liberális Jézus-kép kialakításában, a szociológiai megközelítésben és a neoliberális Jézus-kép kialakításában. Majd közelebbről megvizsgálja a történeti megközelítés nehézségeit, a forráskritikát, Bultmann elképzelését, majd a second és a third (második és a harmadik) kérdést és a posztmodern Jézus-kntikát. Végül a történettudomány és a hermeneutika problémájáról értekezik. A könyv második része az evangéliumoktól a forrásokig folytatott elemzésekkel foglalkozik, különösen a külső forrásokkal, valamint a Tamás- és egyéb apokrif evangé- 10 10James Douglas Grant Dunn (Birmingham, 1939—) skót protestáns professzor. 1948-1957 között a Hutchesons’ Boys elemi iskolában, majd Glasgow-ban emelt szintű gimnáziumban angolt, görögöt és latin tanult, de matematikából érettségizett. 1957-ben gazdaságból és statisztikából diplomázott a Glasgow Egyetemen. 1961-1964 között Ó- és Újszövetség specializációval tanult a Trinity College-ban a Glasgow Egyetemen. 1968-ban PhD-diplo- mát szerzett Cambridge-ben, a Szentlélek-keresztség témában. 1967-1968-ban beosztott lelkészként dolgozott a knightswoodi St. David’s Church of Scodandban. Egyetemi lelkész volt Edinburghban. 1970-1979 között előadó volt a Nottinghami Egyetem Újszövetség tanszékén. 1979—1982 között a University of Nottinghamben. 1982-1990 között professzorként tanított a Durhami Egyetemen. 1984—1986 között a teológiai fakultás vezetőjeként tevékenykedett. 1990-2003 között nyilvános rendes tanár volt a Durhami Egyetemen. 1992-1996 között az egyetem teológiai kutatási csoportját vezette. 1996-1999 között a teológiai fakultás elnöke volt. 1999-2001 között a Sir Derman Chnstopherson alapítvány vezetője volt ugyanott. 2003 óta nyugdíjas professzor. 7
