Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Hargittay Emil: A magyar nyelv megújítása mint az evangelizáció eszköze Pázmány korában
A magyar nyelv megújítása mint az evangelizáció eszköze Pázmány korában HARGITTAY EMIL sulását láthatjuk Magyarországon is. Talán a legfontosabb volt a korra vonatkozó statisztikai adatok figyelembe vétele alapján a Biblia utáni második legnépszerűbb mű, Kempis Tamás De imitatione Christijétiek magyar nyelvű kiadása. A művet a jezsuita Vásárhelyi Gergely 1622-ben, Pázmány pedig 1624-ben adta ki anyanyelvi tolmácsolásban. Talányos és a mai napig megoldatlan kérdés, hogy a két egymástól különböző fordítás rövid időn belüli megjelentetésére miért volt szükség? Úgy tűnik, Pázmány nem tudott rendtársa kiadásáról, mert azt írta előszavában, hogy már minden nyelven, még törökül is olvasható Kempis műve, csak magyarul nem. A Kempis-fordítás kétszeri megjelentetése kétségtelenül mutatja a trentói végzések teljesítésére való törekvést. Az ájtatossági művek másik csoportját jelentik Pázmány Imádságos könyvének kiadásai. Először 1606-ban adta ki, Hethesi Pethe Lászlóné Kapi Annához írt ajánlása szerint azért, hogy a nemesasszonynak a magyar nyelvű imakönyvek hiányáról szóló panaszaira megfeleljen. Csakugyan: a magyar irodalom történetében ez az első teljességében fennmaradt, nyomtatott katolikus imádságos könyv. Az 1606-os kiadás hamar elfogyott, s még Pázmány életében nem sokkal követte az első editiót a második, a harmadik és negyedik, mindig átdolgozott, megváltoztatott szöveggel. (A 4. kiadás már alig tartalmaz eltérést a 3.-hoz képest. Az eltérések majd nyomon követhetőek lesznek a Bajáki Rita és Bogár Judit által készített, 2013 végén megjelenő kntikai kiadásban és számos új megfigyelést nyerhetünk a Pázmány Imádságos könyv forrásait illetően.) E könyvek „népszerűek” voltak, használták őket, a négy kiadásból mára összesen mindössze mintegy tíz példány maradt fenn, s a magyarországi gyűjteményekben csak egyetlen teljes példány található, épp az első kiadásból. Az Imádságos könyvnek jelentős szerep jutott az evangeli- záció tévesztésében és a nyelvi kodifikáció megvalósításában: hiszen benne kinyomtatva olvashatjuk a Miatyánk, az Üdvözlégy, a Hiszekegy szövegét, a rózsafüzér magyarázatát, a nap különböző szakjaira rendelt imádságokat, továbbá zsoltárokat és litániákat. Pázmány tudatosan törekedett a magyar nyelv széleskörű használatára minden általa művelt műfajban, ezért is adta ki a halálát megelőző évben mintegy ezer oldalas prédikációs kötetét. Gyakorlati szempontból fontosnak tartotta, hogy minden hallgatója megértse, amit mond. Ezért a prédikációiban szereplő összes latin nyelvű idézetét pontosan lefordította magyar nyelvre úgy, hogy ha a latin részleteket nem vesszük figyelembe a beszédben, magyarul hibátlan grammatikával, zökkenő nélkül olvashatjuk tovább a szöveget. Ahogy azt korábban kimutatták, prédikációs kötetében mintegy tízezer bibliai idézet van, s a korábbi kutatás foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy használt-e Pázmány valamilyen bibliafordítást az idézetek tolmácsolásában? A kutatás nem tudott meghatározni olyan magyar biliafor- dítást, amit felhasznált volna a citátumok fordításakor. Néhány évvel ezelőtt két hallgatóm (Bán Izabella és Kozelka Henriett) vállalkoztak arra, hogy megvizsgálják a prédikációk bibliai citátumait. Ebből a vizsgálatból az derült ki, hogy Pázmány egyes citátumokat több helyen is, több prédikációban is felhasznált, de ami meglepő, és módszerére nézve árulkodó, nem mindig ugyanúgy fordította le a latinul is megadott részleteket.12 Mindez arra világít rá, hogy a fejében lehetett a Vulgáta szövegének jelentős része, s ha szükséges volt, magyarul is leírta a szöveget, de nem valamilyen korábbi, rögzült fordítás alapján, hanem „fejből”. Magyar nyelvű prédikációit mintául szánta a katolikus papság számára. Maczák Ibolya nemrég megjelent könyve számos példája mutatja, hogy a szerzőnek ez 12 BAn I., Pázmány bűnbánati zsoltárai a prédikációk tükrében, in: Pázmány nyomában (szerk. Ajkay A. — Bajáki R.), Vác, 2013, 33. 35
