Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Hargittay Emil: A magyar nyelv megújítása mint az evangelizáció eszköze Pázmány korában
HARGITTAY EMIL A magyar nyelv megújítása mint az evangellzáció eszköze Pázmány korában az óhaja valóra vált, sőt még protestánsok is merítettek belőle.13 Gyakran a szerzőre való hivatkozás nélkül, de bizonyíthatóan Pázmány beszédeiből merítettek végig a 17. és 18. században, sőt nemrég előkerült kéziratos levéltán források alapján (Győn Egyházmegyei Könyvtár, Lochner János dunaszentpáli plébános hagyatéka) látható, hogy ez a hatás a 19. század elejéig bizonyosan megvolt.14 15 Pázmány legtöbb műve a vitairat műfajában látott napvilágot. Ezek túlnyomórészt magyar nyelvű munkák, megint csak tudatos elhatározással. Mikor a Kalauzt sok évi fáradsággal a protestánsok lefordíttatták latinra, hogy Wittenbergbe kiküldve méltó választ készíttessenek Fridericus Balduinus lutheránus professzorral, a Kalauz megjelenése után évekkel el is készült a latin nyelvű válasz, amire Pázmány már a következő évben magyarul válaszolt egy vaskos könyvvel, A setét hajnalcsillag után bujdosó lutheristák vezetője (Bécs, 1627) című művével. Az előszóban meg is indokolta, miért válaszol magyarul a latin nyelvű műre: „És jóllehet Deákul-is tudok, de mivel a’ Kalauzt a’ Magyarokért Magyarúl írtam, annak óltalmát-is Magyarul akarom írnyia, Nemzetemnek lelki orvosságáért. Tudom, ebben senki meg nem ütközik. Mert, ha másnak szabad a’ Magyar könyvre Deákúl feleim; engem sem tilthat senki, hogy Magyarúl ne írjak a’ Deák könyvre”.13 Hasonló tudatosságról árulkodik Kempis-fordításának előszava is. Pázmány itt leszögezi; „Igyekeztem azon, hogy a deák bötünek értelmét híven magyaráznám; a szóllásnak módgyát pedig úgy ejteném, hogy ne láttatnék deákból csigázott homályossággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mint-ha először magyar embertül, magyarúl íratott volna"16 Ez azonban nemcsak az értelem szerinti tolmácsolás szándékának a kifejezése, hanem a ténylegesen egynyelvű szöveg kialakítására vonatkozó igény bejelentése is egyben. Eg)' más összefüggésben foglalkozván a kor írástechnikai kérdéseivel, arra a véleményre jutottam, hogy ez a megállapítás nem csupán a szóválasztás és mondatfűzés „magyarosságára” vonatkozik, hanem arra, hogy szándéka szerint egynemű, homogén szöveget állít elő, amely elejétől végéig magyarul olvasható, nem tarkítják latin nyelvű idézetek, szövegrészietek. Ilyen az egész Kempis-fordítás. Ebben a vonatkozásban Pázmány Kempisének stíluskritikai minősítése akár lehetővé tenné a korábbi datálást. Az írói technika eg)7 sajátossága ugyanis, hogy Pázmány a latin citátumoktól mentes teljesen magyar nyelvű, homogén szöveget hoz létre, alkotásmódjának korábbi időszakát jellemzi: ezen elvek jegyében jelent meg a Tíz nyilvánvaló bizonyság 1605-ben17 és az hnádságos könyv 1606-ban, ami szintén alapvetően magyar nyelvű. Más, későbbi művei „kétnyel- vűek" abban a vonatkozásban, hogy a bibliai és egyéb latin citátumokat eredeti nyelven, 13 MaczáK I., Elorzott szavak. Szövegalkotás 17-18. századi prédikációkban, WZ Könyvek. H. n., 2010. 14 Juhász Sz., Két „kompilációs levél” a Lochtier-hagyatékban, in: Pázmány nyomában (szerk. Ajkay A. — BajáKI R.), Vác, 2013, 33, 219-223. 15 Pázmány P., A' setét hajnal-csillag után bujdosó luteristák vezetője, mely útban igazittya a’ vittebergai academiának Fridericus Balduinus által kibocsátott feleletit a’ Kalauzra, s.a.r. Kissj., in PÁZMÁNY P. Összes munkái, V, Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Hittudományi Kara, Bp.. 1900, 480. (A továbbiakban: PPÖM.) 16 Pázmány P. (ford.), Kempis Tamásnak Christus követésérül négy könyvei, s.a.r. KISFALUDY Árpád Béla, Bp., 1894, in: PPÖM, I, 208. 17 Nemrég jelent meg kritikai kiadása: PÁZMÁNY P., Tíz bizonyság (1605). Jegyzetek a szövegkiadáshoz (szerk. Ajkay A.), közreműk. Báthory O., Varsányi O., Universitas Kiadó, EditioPrinceps Kiadó, Bp., 2012. 36
