Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Kránitz Mihály: Ganoczy, Alexandre - Jeannerod, Marc: Confiance par-dela la méfiance. Un essai pluridisciplinaire
egyház az egyház? Az egyház mi vagyunk! Egyház és egyházak.) határokat is feszegető meglátásaival válaszra készteti - felekezetektől függetlenül - az ekkléziológiával foglalkozó olvasót. Művének eredetisége - az ökumenikus nézőpont mellett —, hogy az egyház lényegéről szóló protestáns meggondolások összefüggésében a szentháromságos látásmódot is érvényesíti. Már a II. Vatikáni Zsinat alapvető kijelentése volt, hogy „az egyetemes egyház úgy jelenik meg, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből eggyé vált nép” (LG 4). Ez a gondolat pedig voltaképpen visszavezethető Szent Ciprián, Szent Ágoston és Damaszkuszi Szent János teológiájára. Az ökumenikus teológia egyháziam megfogalmazásai után Miroslav Volf a gyakorlati szempontokat is elemzi, melyek klasszikusan az „intézmény és kegyelem” összetettségében jelennek meg. Az egyházi struktúrák számára a Szentháromságot modellként bemutató szerző külön kiemeli a Szentlélek szerepét „a hivatal és a felszentelés” viszonyában. A néhány helyen merész megfogalmazású, több mint négyszáz oldalas tanulmány, melyet bőséges bibliográfia (367—393. oldal), valamint név- és tárgymutató (395—412. oldal) egészít ki, egy olyan kritikus gondolkodásra szólít fel valamennyi Krisztus-követőt, mellyel a hagyomány biztos tanításából kiindulva egy szüntelenül változó világban is felismerhető lesz az egyház igazi arca, isteni eredete. Kránitz Mihály KÖNYVSZEMLE GANOCZY, ALEXANDRE- JEANNEROD, MARC: Confiance par-delá la méfiance. Un essai pluridisciplinaire Cerf, Paris 2013 383 oldal Egy különleges párbeszéd gyümölcsével ajándékoztak meg a társadalmi neurobiológia és a pszichológia, valamint a teológiai antropológia kutatói. A II. Vatikáni Zsinat a tudományok függetlenségét, de egyúttal a felelősségét is megfogalmazta. Mivel a megismerés két rendje — a hité és az értelemé — bár különböző, ám mégis ugyanazon embert tekinti kiindulópontnak, akit vizsgál, amikor az igazságot kutatja és véleményét kifejezi, ezért az egyház semmiképpen nem tiltja, hogy a tudományok a maguk határai között a saját elveiket és módszerüket kövessék. Éppen ellenkezőleg: „A zsinat helyesli a tudományok jogos autonómiáját.” (Gaudium et spes, 59) A II. Vatikáni Zsinattól kezdve a különböző diszciplínák határai már nem elválasztó vonalak, hanem a jogos szabadságnak azt az irányát jelzik, melynek segítségével kialakul és növekszik a képesség az önálló ítéletalkotásra, de a vallási, erkölcsi és szociális érzék kifejlesztésére is. Ebből a szemszögből nézve az emberi személy és annak körülményei, létének fenyegetettsége és a boldogságra való megnyílása egyaránt tárgya lehet a társadalom-, a lélek- és a valláskutató számára. A modern és a posztmodern világ felgyorsult eseményei és eszközei egyszerre jelenthetnek eredményt és hátrányt is a társadalom egyes tagjai számára. A Föld (a világ), és azon belül egy konkrét ország vagy egy város egyszerre lehet az otthonunk és magányosságunk helyszíne is. A magyar teológus, Gánóczy Sándor (1928) és a francia orvos- professzor, Marc Jeannerod (1935—2011) közösen gondolkodtak az embereket körülvevő bizalom és a bizalmatlanság hatásáról. A neurofiziológia, a pszichológia, a szociológia, az etnológia és a kortárs filozófia lesz a teológia társa a ma emberére ható együttes szempontok elemzésében, ami így több tudományág együttes párbeszédévé válik. A megálla229
