Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Puskás Attila: A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton
A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton PUSKAS ATTILA Végül a Sacrosancta dekrétum harmadik fő állítása, hogy a katolikus egyház mind az ó-és újszövetségi Szentírás összes könyveit, mind a hitre és erkölcsökre vonatkozó tradíciókat „ajámborság egyenlő érzületével és megbecsüléssel fogadja és tiszteli (pan pietatis affectu ac reverentia suscipit et veneratur)”. A „pietas” latin kifejezés a görög „euszebeia” szót akarja visszaadni, melyet a zsinat Nagy Szent Baszileiosznak A Szendétekről című írásából vesz át. A kappadókiai atya a szóban forgó helyen arról beszél, hogy „az Egyházban őrzött rendelkezések és igehirdetések közül némelyek írott tanításból, mások az apostolok tradíciójából (έκ τής των άποστολων παραδόσεως) hagyományozódtak ránk a misztériumban. Ezek mind egyenlő érvényűek az istentisztelet szempontjából (προς την εύσέβειαν).”45 Congar hangsúlyozza, hogy az euszebeia értelmét visszaadó pietas kifejezés azt a teljes nagyrabecsülést és bizalmat magában foglaló magatartást jelenti, mellyel az embernek viseltetnie kell mindaz iránt, ami üdvösségre vezet vagy azt szolgálja (vö. lTim 4,8).46 Nos, mind a kánoni íratok, mind a le nem írt apostoli tradíciók ilyenek. A zsinati akták tanúsága szennt heves vitákat váltott ki az a gondolat, hogy egyenlőképpen, ugyanazzal a vallásos érzülettel kellene tiszteim és elfogadni a tradíciókat mint a kánom könyveket. Hogyan lehetne ugyanarra a szintre helyezni az írott evangéliumokat és a liturgikus tradíciókat?47 A felszólalók közül többen az apostoli és az egyházi tradíciók közötti különbségtételt sürgették. Worcester püspöke azzal érvelt, hogy a tradíciók és a szent könyvek nem rendelkezhetnek ugyanazzal a tekintéllyel, hiszen az Egyház más és más módon viszonyul egyikhez és másikhoz; a szükségleteknek megfelelően megváltoztathat, sőt megszüntethet tradíciókat, de nem változtathatja vagy szüntetheti meg a szent könyveket.48 A kritikák ellenére végül megszavazták a pari pietatis affectu ac reverenda kifejezés használatát, mely így megmaradt a dekrétum végső szövegében. Azzal érveltek a szöveg szerkesztői, hogy a szent könyvekhez hasonlóan a nem írott tradícióknak is végső soron istem eredete van, magától Krisztustól származnak és a Szentlélek indítására adták át az apostolok. Az indoklásból világos, hogy nem akármilyen egyházi tradíciókról van szó, hanem csak azokról, melyek a dekrétum előző kijelentésében megfogalmazott kritériumoknak megfelelnek és az apostolok tradíciójának tekinthetők. MEGJEGYZÉSEK A S^CROSylNCT/1 DEKRÉTUM TANÍTÁSÁHOZ A szent könyvek és az apostoli tradíciók elfogadásáról szóló zsinati határozatot összességében - fogalmazhatunk így — egyfajta mimmalista szemlélet jellemzi. A zsinat mindössze azt a minimum-kijelentést teszi, hogy léteznek apostoli tradíciók az Egyházban, gyományból származtatja a szentmise szertartásának különböző mozzanatait (DH 1746), vagy azt a szokást, hogy a hittanulók az Egyháztól kérik a hitet (DH 1531). A zsinat többször együtt említi az evangéliumot/Szentírást és az apostoli tradíciókat (a szent atyák tanítását illetve a zsinatokat is néha említve), mint az Egyház hitének és liturgikus .életének alapjait (vö. DH 1520, 1600, 1695, 1750 1766, 1800, 1807). 45 De Spiritu Sancto, 66. Nagy Szent Baszileiosz, A Szendétekről, in Vanyó László (szerk.), A kappadókiai atyák. Ókeresztény írók 6., SZÍT, Budapest 1983, 145. A magyar fordítást némileg módosítva hozzuk. Az eredeti görög mondat így hangzik: απερ άμφότερα την αύτην ίσχυν έχει προς την εύσέβειαν. A latin fordítás ezt a következőképpen adta vissza: „quorum utraque vim eadem habent ad pietatem“. 46 CONGAR, Y., Die Tradition und die Traditionen, Bd. I, 200. 47 Nacchianti püspök egyenesen pogány dolognak mondta ugyanolyan vallásos tiszteletben részesíteni János evangéliumát és a kelet felé történő imádkozás hagyományát. CTA V, 70. 48 CTA V, 41. Idézve in: Sesboüé, B. - Theobald, Ch., Storia dei dogmi IV, La parola della salvezza ΧΙΊ-ΧΧ se- colo, 131. 191
