Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Puskás Attila: A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton
PUSKAS ATTILA A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton zik azzal a nagy jelentőséggel, melyet Geiselmann tulajdonított neki.38 Beumer ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bizonyíthatóan a zsinat szándéka nem arra irányult, hogy a tradíciók tartalmi viszonyát meghatározza a Szentíráshoz, hanem arra, hogy ismeret- forrás értéküket kimondja a hit és életszabály tekintetében. Ezért túl sokat olvasnak ki a dekrétumból azok, akik azt állítják, hogy a zsinat a tradícióknak a Szentírást tartalmilag kiegészítő természetéről határozott.39 B. Sesboüé is vallja a kétféle interpretáció elvi lehetőségét, és felhívja a figyelmet arra, hogy a Tndenti zsinaton meghatározó jelentőségű teológusok (Seripando, Lunello, Lejay) vallották a kánoni íratok és tradíciók közötti modalitásbeh különbséget. Eszerint a tradíciók nem mások, mint a Szentírás, illetve az evangélium értelmezései. Mind a szent iratok, mind az apostoli tradíciók a hit teljességét közvetítik számunkra, csak két különböző módon. így mondható, hogy a Szentírás minden kinyilatkoztatott igazságot tartalmaz, melynek a tradíciók eleven és közösségi értelmezését adják.40 Ugyanezt a nézetet vallja Y. Congar, aki úgy látja, hogy Geiselmann kutatásai saját álláspontját támasztják alá.41 A kiváló francia teológus Isten kegyelmi működését véli felfedezni abban, hogy a dekrétum végleges szövege nem két forrásról beszél, hanem az egy evangéliumi forrásnak két közvetítési módozatáról.42 Congar arra is felhívja a figyelmet, hogy amikor az ókon egyházatyák szóbeli, vagy le nem írt tradíciókról beszélnek, akkor ezeken sohasem valamiféle olyan hitcikkelyt értenek, ami tartalmilag a szentírási tanítástól teljesen különböző hitigazság lenne. E tradíciók tartalmilag közvetlenül a liturgia, a kultusz, a keresztény élet, a nevelés gyakorlatára vonatkoznak és valamilyen formában mindig kapcsolódnak a Szentírásban tanúsított kinyilatkoztatáshoz (negyven napos böjt húsvét előtt, keresztvetés, a keresztség és Eucharisztia ünneplésének módja, epiklézis stb.). Természetesen ezeknek a tradíciókban meglévő gyakorlatoknak megvannak a hitbeli alapjai, tartalmai és következményei, mint pl. a keresztségi hitvallásnak, a csecsemőkeresztségnek, a halottakért végzett imának vagy az eretnekségből érkező emberek Egyházba történő felvételének. E tradíciók azonban önmagukban nem annyira hitbeli tanítások, mint inkább tanbeli viták vagy katekézisek alkalmából adott gyakorlati útmutatások az evangélium szerinti keresztény magatartásról vagy egyházi életről. Nem szóban átadott titkos hitigazságok, hanem az Egyház belső nyilvánossága számára ismert, a liturgikus ünneplésben vagy az egyházi élet normáiban tárgyiasult és intézményesült értelmezései az evangéliumnak.43 Ezek a megállapítások érvényesek a Trienti zsinat tradíciófelfogására is. A zsinati megbeszéléseken vagy a zsinati dokumentumokban említett példák a tradíciókra ilyen típusú liturgikus-fegyelmi rendre, s a bennük közvetetten kifejeződő hittartalmakra vonatkoznak.44 38 Beumer felhívja a figyelmet arra, hogy a „partim-partim” jelentése nem feltétlenül szűkíthető le a tartalmilag kettéválasztó részben-részben értelemre, hanem adott kontextusban jelenthet valami olyasmit is, mint „nem- csak-hanem” vagy „mind-mind”. Annál is inkább, mert a „partim-partim” formulát tartalmazó szöveg Szent Baszileiosz (vagy Pszeudo-Dionüszisz) írásából vett idézet latin fordítása, így önmagában nem feltédenül hangsúlyos a dekrétum szövegtervezetében. Ráaadásul tudni lehet azt is, hogy Seripando ágostonos generális is használta a „partim-partim” formulát, noha kifejezetten és következetesen vallotta a Szentírás elégségességét. Beumer, J., Die mündliche Überlieferung als Glaubensquelle, in Handbuch der Dogmengeschichte I, Das Dasein im Glauben (szerk. Schmaus, M./Grillmeier, A.). Herder, Freiburg-Basel-Wien 1962, 83. 39 Uo. 81-82; 84. 40 Sesboüé, B. — Theobald, Ch., Storia dei dogmi IV, La parola della salvezza XVI—XX secolo, 130—131. 41 Congar, Y., Tradition und Kirche, Aschaffenburg 1964, 42. 42 Congar, Y., Die Tradition und die Traditionen, I, 204. 43 Congar, Y., Tradition und Kirche, 38—39. 44 Például a szentmise kánonjáról ezt tanítja a zsinat: „E kánon ugyanis magának az Úrnak a szavaiból, az apostoli hagyományokból és a szent pápák kegyes intézkedéseiből áll.” DH 1745. Hasonlóan apostoli tanításból és ha190
