Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Perendy László: A lelki hatalmat gyakorlók erényei. Szent Ambrus De officiis ministrorum című művének forrásai
A lelki hatalmat gyakorlók erényei PERENDY LÁSZLÓ a latin egyház klerikusaira4, még ha magának a műnek kézikönyvként való használata nem is volt elterjedt. A magyar olvasó először Meggyes Ede gondos, ámbár nem teljes fordításában ismerkedhetett meg vele, a Keresztény Remekírók c. sorozat 4. kötetében, amely 1944-ben jelent meg.5 2005-ben, Tóth Vencel OFM átdolgozott fordításban adta közzé a teljes művet, felhasználva a Maurice Testard által gondozott, 1984-ben megjelent kritikai kiadást.6 Liguria és Aemilia provinciák kormányzójaként Ambrus már jelentős vezetői gyakorlattal rendelkezett, amikor katekumen létére püspökké választották. A birodalom fontos tartományainak kormányzása során Cicero útmutatása számára nemcsak elméleti jellegű volt, hanem a gyakorlati élet szerves részévé vált. Ambrus forrásai között találjuk a nagy római rétor és államférfi De officiis7, De finibus bonorum et malorum, Laelius de amicitia, De republica és a Tusculanae disputationes című műveit. Cicero közvetítésével Panaitiosz, Poszeidómosz, Rodoszi Hieronümosz, Karthágói Henllosz, Kalhphón, Türoszi Diodó- rosz nézetei is megjelennek a De officiis ministrorumban. Ugyanakkor feltűnnek utalások Vergilius műveire (Aeneis, Georgica). Leggyakrabban azonban bibliai könyvekre hivatkozik. Az ószövetségi könyvek közül utal például a következőkre: Teremtés, Kivonulás, Zsoltárok, 1. Sámuel, 2. Királyok, Jób, Dániel, Judit, 2. Makkabeusok. Az Újszövetség könyvei közül leginkább a következőkkel találkozhatunk: Máté és Lukács evangéliuma, az Apostolok Cselekedetei, a Rómaiakhoz írt levél. Azt kívánom bemutatni, hogy ezek az idézetek és hivatkozások milyen célt szolgálnak Ambrus gondolatmenetében. Első pillantásra is látható, hogy némelyik forrás illusztrációként, mások pedig egy megállapítás tekintélyi alapjaként szolgálnak. Különösen érdemes azokat a hivatkozások megvizsgálni, amelyekben szembeállítja egymással a pogány szerzők véleményét az evangélium törvényével. Felvethető az a kérdés is, hogy nincs-e az exemplumoknak. egyéb funkciója is a mű szerkezetében. A De officiis végső szövegének kialakításában szerepet játszottak az Ambrus által korábban megírt művekből átvett részek is. Ez is magyarázza, hogy a mű szerkezetében blokkok figyelhetők meg, amelyek első látásra nem mindig illeszkednek jól egymáshoz.8 Ami az esetleges többi forrást illeti, kiábrándító eredményt hoztak azok a kutatások, amelyek valamilyen, Cicerótól független, közvetlen görög filozófiai forrást igyekeztek kimutatni. Ami viszont a patrisztikus szerzőket illeti, két esetben egyértelmű, hogy mely műveket használt fel Ambrus: az I 5-22 (ami a 39. zsoltár exegézise) Vak Didümosz Ex4 Az I 1-ben és 23—24-ben a szerző leszögezi, hogy klérusa tagjai számára íqa ezt a művet, és erre később is több esetben utalást tesz, ugyanakkor olyan, elég hosszú szakaszok is vannak a műben, amelyekben erről nem tesz említést, és látszólag tartalmilag sincs semmi, ami arra utalna, hogy ezek a részek kifejezetten klerikusoknak szólnának. Bizonyos szövegrészek (pl. gabonaosztás, az idegenek száműzése) pedig kifejezetten olyan feladatkörökre vonatkozó utasításokat, tanácsokat tartalmaznak, amelyekhez — legalábbis Maurice Testard szerint — a klérusnak nem sok köze lehetett. 5 Szent Ambrus, Az egyházi férfiak kötelességei. De officiis ministrorum (ford. Dr. Meggyes, E.), in Kühár, F. (szerk.), A papi méltóságról (Keresztény remekírók 4), Budapest 1944, 132-270. ‘Szent Ambrus, A kötelességekről. A bűnbánatról (ford. Meggyes, E. és Tóth, V.) (Ókeresztény örökségünk 9), Budapest 20052. A mű tartalmának és mondanivalójának összefoglalásához felhasználom a Tóth Vencel által írt előszó bizonyos részeit. 7 Klasszikusnak számító szövegkiadása: MÜLLER, C. F. W., M. Tullii Ciceronis De officiis libri tres, Lipsiae 1884. 8 Maurice Testard például a következő blokkokra mutat rá: az 1. könyv két preambuluma, amelyek eredetileg 374-re datálhatok; az I. könyv 40—64. fejezetei, amelyek excursus-1 képeznek és a De interpretatione lob c. korábbi mű III. könyvével mutatnak rokonságot; a haragról szóló fejezetek, amelyek az Explanatio psalmi 38, 1-27-ra emlékeztetnek stb.; lásd Saint Ambrose: Les devoirs, Livre I, (ford. Testard, M.), Paris 1984, 23—24. 175
