Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Pauler Ákos pedagógiai eszméi
KUMINETZGÉZA Pauler Ákos pedagógiai eszméi Az időbeli sorrendet és a témákat tanulmányozva azt állapíthatjuk meg, hogy egyrészt egész pályafutása alatt foglalkoztatta ez a kérdéskör, helyesebben a pedagógus hivatás5 másrészt vonatkozó műveinek konkrét témái jelzik pedagógiai gondolkodásának alapelveit, kulcsfogalmait; harmadrészt pedig pedagógiai írásai óhatatlanul tükrözik filozófiai fejlődését. Főleg négy munka tartalmazza pedagógiai felfogását: mindjárt az első, melyben megadja az elvi hozzáállást, s ez a pozitív pedagógia alapelvei; a második az erkölcsi oktatás elmélete, a harmadik a világnézet tanítása. S végül a didaktikája. A továbbiakban főleg ezeket a tanulmányokat fogjuk röviden elemezni. 2.2. Pauler pedagógiai koncepciója Ahhoz, hogy az ember nevelésébe kezdenénk, rendelkeznünk kell, kifejezetten vagy legalább bennfoglaltan az ember rendeltetésére vonatkozó eszmével és eszménnyel. Ez lenne a mi végett vagyunk a világon kérdésre adott válaszunk. Ezért hamar meg is állapítja, hogy a pedagógia nem elvont alaptudomány, nem is önálló diszciplína, hanem főleg bölcseleti igazságok módszeres és tervszerű alkalmazása. Szerinte e tudomány természete ilyen, tehát nem lehet elvileg megszabadítani bölcseleti alapjaitól, sőt, mindvégig össze kell forrnia vele, mivel - szerinte - a pedagógia „amilyen mértékben tudományossá válik, oly mértékben forr össze filozófiai elvekkel - épp ellentétben az önálló teoretikus tudományokkal, melyek viszont mindjobban függetlenek lesznek tőle”.6 Pedagógiai alapvetésében azt állítja, hogy a „tudományos pedagógia alkalmazott physiologia, lélektan, ethika, aestetika, logika és társadalomtan”.7 Innen eredezteti a rokon vonást a nevelő és orvos, a nevelő és a tudós, a nevelő és a művész, a nevelő és a pap között. Az igazi nevelőben tehát lennie kell mindegyik társhivatásból. Az emben szervezet felépítésének és működésének, az emben tudatfolyamatoknak, érzésvilágnak, a problémamegoldó gondolkodás elveinek, az ember társadalmi meghatározottságának ismerete mind alapvető feltétele a tanításnak és nevelésnek. Vagyis az emben természet által behatároltak. Nem is választható el élesen a tanítás a neveléstől, miként a testi és a szellemi, valamint az érzelmi nevelés sem választhatók el egymástól. A három tő szellemi képesség harmonikus fejlesztésének elvét vallja, ezért visszautasítja az intellektualizmust, a volun- tarizmust és az affektivizmust. Úgy indokolja tételét, hogy - szerinte - „ha csak az értelem fejlesztésében látjuk a szellemi nevelés célját, végelemzésben az intellektualizmus előítéletének hódolunk, mely nem veszi észre, hogy az értelmi életnek mindenütt affectiv alapja van, amely nélkül az előbbi meg nem áll vagy beteges túltengéssé válik. Ha pedig ellenkezőleg az érzelmi nevelést, vagyis az erkölcsi és esztétikai képzést akaijuk függetleníteni az értelmi funkciók fejlesztésétől, akkor feledjük, hogy egyrészt az érzelem kifejlődése képzetekhez van kötve s így fejlett érzelemvilág csak fejlett értelmi élet által 5 Hogy miért is foglalkoztatta Paulert oly tartósan a pedagógia, talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a személyes érintettség mellett életforma- és hivatáseszménye is hatást gyakorolhatott rá. É hierarchiát az egyes hivatásoknak az Abszolútumhoz való kapcsolata jelölte ki. így a hierarchia csúcsán a pap, a teológus és a filozófus áH. Ezeket követi a tudós, a nevelő és a művész. Ezután jönnek a jogászok és államférfiak, majd az orvosok, katonák, technikusok, földművesek, iparosok, s végül a kereskedők. Vö. BRANDENSTEIN, B., Pauler Ákos emlékezete, in Athenaeum 19 (1933), 226. 6 Vö. Pauler, Á., Az erkölcsi oktatás elméletéhez, in Magyar Paedagogia (1905), 259. 7 Vö. Pauler, A., A pozitív pedagógia alapelveiról, in Magyar Paedagogia (1902), 1. 158
