Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Pauler Ákos pedagógiai eszméi
Pauler Ákos pedagógiai eszméi KUMINETZ GÉZA lehetséges, másrészt, hogy az érzelem önmagában nem képesít a létért való küzdelemre, az egyént nem teszi erőssé és ellenállóvá. Viszont az akarati energia egyoldalú fejlesztése, melyet nem ellensúlyoz az értelem és érzelem, csak brutalitást szül”.8 Ezt a komplex vagy organikus oktatási és nevelési koncepciót nevezi az emberi élet pozitív felfogásának. Az emberi gondolkodás, cselekvés és érzelmi élet nem jár tehát külön utakon, helyesebben a nevelés révén kell helyes irányt adni nekik és köztük a kívánt egységet kiművelni. A gondolat egyfajta visszatartott cselekvés, az érzelmi élet is törekszik valamire, tehát van benne valami akaratszerű. A cselekvés irányítója a gondolat kell, hogy legyen, de ezt az érzelmi életnek is követnie kell, mivel e képességünk segítségével szüljük ki a ránk nézve káros vagy jótékony hatásokat. Az ember elsősorban cselekvő lény, s ennek kicsúcsosodása a munka, ezért a gondolkodás és az érzelmi élet is a cselekvés szolgálatában áll. A cselekvés pedig az élet fenntartását, gazdagítását szolgálja. Ezért kell az embernek a nevelés által mind erősebbé, jobbá és okosabbá lennie. Belsőleg hatnak egymásra tehát ész, érzelem és akarat, melyek kiérlelt készségként szinte felveszik a másik kettő jegyeit. Már említettük, hogy a gondolat késleltetett cselekvés, az akarat pedig mindig egyfajta indulat is, s az érzelem mintegy elválaszthatatlanul kötődik a megvalósítandó értékhez, tehát valamiféle szellemi töltéssel is rendelkezik. Hol az értelem, hol az érzelem, hol pedig a puszta akarat adja meg a végső lökést a konkrét cselekvéshez. Továbbá, bármelyik képességünket is fejlesztjük, az hatni fog a másik kettőre is, és bizonyos állandó készségeket, ún. diszpozíciókat, vagyis érzületet hoznak létre.9 Az ember tehát nevelésre és tanításra alkalmas és arra szoruló lény, akinek különböző képességei, adottságai vannak, amelyeket valamely eszmény szerint kell szerves módon kiművelni. A nevelésnek és tanításnak mind erőteljesebben kell támaszkodnia a valódi tudomány eredményeire. így szabadulhat meg a méltóságát birtokba vevő ember a babonától és a vakhitektől.10 De a nevelésnek és a tanításnak is megvan a maga etikai kódexe, amelyet minden körülmények közt be kell tartani.11 E munkájában az alábbi módon fogalmazza meg az emberi hivatást és a pedagógiai eszményt: „Úgy kell nevelnünk, hogy az emberek erősek, jók és okosak legyenek. Nevelni úgy, hogy erejük legyen a cselekvésre és szervezetük ellenálló a létért való küzdelemben, fejleszteni azon érzelmeket, amelyek nemcsak az önmagunkért, de a másokért való munkálkodás készségét és gyönyörűségét is megteremtik, és tanítani annyi, hogy az emberek jól dolgozhassanak azon körben, amelyet élethivatásuknak választottak, amellett, hogy a magasabb szellemi gyönyörökre is alkalmasak legyenek”.12 Ehhez pedig minden tehetségünket fejlesztenünk kell.13 Miután pedig megfogalmazta a pedagógiai eszményt, rátér annak taglalására, hogy miképp tudja ez a feladatot a pedagógia tudománya-praxisa megvalósítani. A nevelés és a tanítás alapelveit igyekszik tehát kifejteni. Mivel az emberi szervezet a maga biológiai, pszichológiai és szellemi dimenzióival együtt egy, ezért a nevelés mindig az egész ember fejlesztése, melynek betetőződése a mens sana in corpore sano, aim a szervezet, az akarat, az értelem- és érzelemvilág egészségességét, egészséges együttműködését jelenti.14 Ezért 8 Vö. PAULER, Á., A pozitív pedagógia alapelveiről, in Magyar Paedagogia (1902), 2—3. 9 Vö. PAULER, Á., A pozitív pedagógia alapelveiről, in Magyar Paedagogia (1902), 4-10. 10 Vö. PAULER, Á., Az ethikai megismerés természete, Budapest 1907, 204. " Vö. PAULER, Á., Az ethikai megismerés természete, Budapest 1907, 200. 12 Vö. PAULER, Á., A pozitív pedagógia alapelveiről, in Magyar Paedagogia (1902), 10. 13 Vö. PAULER, Á., Herbert Spencer mint paedagogus, in Magyar Paedagogia (1904), 135. 14 Vö. PAULER, Á., A pozitív pedagógia alapelveiről, in Magyar Paedagogia (1902), 12. 159
