Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Pauler Ákos pedagógiai eszméi
Pauler Ákos pedagógiai eszméi KUMINETZ GÉZA dolatoknak szívós logikával való rögzítésében és sokoldalú csiszolásában statikus, de az új összefüggések hirtelen meglátásában, a kutatás előretörő lendületében dinamikus. A külső tényeket híven tiszteli és becsüli, mint az extrovertált karakter, de belülről kialakított eszméi szerint rendezi, és rendszerezi azokat, mint teszi azt az introvertált személyiség. A romantikus gondolkodó szangvinikus vérmérsékletével gyorsan alkot, belátásait szug- gesztív erővel teijeszti, de egyúttal a klasszikus kutató flegmatikus hidegségével mindent aprólékosan megvizsgál és tárgyilagosan bírál. A következményeket alaposan végiggondolja, állításait szigorúan bizonyítja. Pauler Ákos a maga egyéniségének megfelelően próbált megfelelni ennek a tudós és tanítói eszménynek, s bátran kijelenthetjük, hogy nemcsak nagy tudós, hanem nagy pedagógus is volt; és nemcsak az egyetemi katedra miatt, hanem inkább azért, mert kitűnő előadó is volt, sok nagynevű tanítványa volt, akiknek egyengette útját, akik óhatatlanul továbbfejlesztették a mester egy-egy gondolatát. Benne tehát megvolt az ún. donum didacticum et paedagogicum.4 Sőt, tucatnyi tanulmányt szentelt kifejezetten pedagógiai eszméi kifejtésére, ami jele annak, hogy élénken foglalkoztatta a nevelés, vagy talán helyesebb így mondanunk, a személyiségfejlesztés problémája. Majd látni fogjuk, hogy pedagógiai felfogása alapvetően személyiségfejlesztést jelent, mely főleg a helyes világnézet kiépítésében áll. 2. PAULER PEDAGÓGIAI ESZMÉI 2.1. Pedagógiai témájú művei Már említettük, hogy Pauler kifejezetten pedagógiai témájú írásokat is hagyott örökül, ami megkönnyíti pedagógiai eszméinek bemutatását, értékelését. Egyéb írásaiban inkább az ismeretelméleti és etikai nézeteit vizsgáltuk, hiszen e területek árulkodnak leginkább arról, hogy milyen alkalmazást kapnak a gyakorlati filozófiában, vagyis jelen esetben a pedagógiában. Hogy ki milyen emberképet, emberről alkotott felfogást teremt, vagy tesz magáévá, az már látszik ismeretelméleti és etikai munkáiból. Pauler azt vallja, hogy az ember képes, ha nem is kimerítő módon, de képes az abszolút értékek, az igazság, a jóság és a szépség megismerésére és szolgálatára. Azt is állítja, hogy magához az abszolút értékhez is etikai alapon közelítünk, hiszen becsületes kutatás után őszintén kell nyilatkoznunk a megismert igazságról, értékről. Pedagógiai művei — időrendi sorrendben — az alábbiak: A pozitív pedagógia alapelveiről, in Magyar Paedagogia (1902) 1-22; 100-118.; A rendszer a tanításban, in Magyar Paedagogia (1903) 82-84.; Herbert Spencer mint paedagogus, in Magyar Paedagogia (1904) 129— 140; Locke halálának kétszázadik évfordulójára, in Magyar Paedagogia (1904) 614—615; Az erkölcsi oktatás elméletéhez, in Magyar Paedagogia (1905) 257—270; A világnézet tanítása, in Magyar Paedagogia (1909) 201-213, 272-278; Széchenyi István társadalmi erkölcstana, in Magyar Társadalomtudományi Szemle (1913) 161—174; A szellemtörténet kategóriái, in Minerva (1923) 1—10; A rendszer fogalma, in Budapesti Szemle (1923) 21-31; Herbart, in Athenaeum 12 (1926) 93—96; A klasszikus műveltség értéke, in Egyetemes Philologiai Közlöny (1933) 1-8; Didaktika (egyetemi előadások után lejegyezte Varga Sándor Frigyes), Budapest 1931. 4 Mégsem esett a didaktikai nihilizmus csapdájába. Vő. Pauler, Á., Didaktika, Budapest 1931. 157
