Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A család az egyház útja
KRÁNITZ MIHÁLY A család az egyház útja A családban megvalósul a személy igazsága, melynek eredeténél a saját méltóságuk, saját szabadságuk tudatában lévő személyek találhatók, s ez a méltóságtudat, s ez a szabadságtudat a családban őrződik meg. Ez akkor szűnik meg, akkor kerül válságba, ha az emberi személy igazsága megfogyatkozik.4" A személy van válságban, amely megfeledkezik a társadalomban saját keresztény gyökereiről, nem képes felismerni azokat, nem tud már felelni a kérdésre: „Ki vagyok én, honnan származom, mi megvalósulásom útja, mi találkozásaim jelentősége, ki oldoz- hat fel bűneimtől és gyengeségeimtől, mi életem végső célja?”41 Nem vethetjük fel a család kérdését anélkül, hogy fel ne vetnénk a személy kérdését. Nem lehet segíteni a családon anélkül, hogy ne segítenénk a személyeken.42 II. János Pál pápaságának központi témájává tette az „új evangelizációt”, s már a Redemptor hominis kezdetű első enciklikájá- tól fogva hangsúlyt fektetett az ember és Krisztus közötti új találkozás szükségességére.43 Csökken a családok száma, csökkenőben van a személyeknek az a kívánsága, hogy a családban találják meg személyes önmegvalósításuk helyét.44 A család válsága megnyilvánul abban is, hogy milyen nehezen tud a mai férfi és a mai nő végső döntéseket hozni. Milyen nehéz olyan dialogikus kapcsolatba lépni, amely új életek ajándékozásában testesülne meg. A személyek közötti dialógus bezárkózik önmagába és saját szabadságát, saját testi és nemi mivoltát egoisztikusan értelmezi. A mai férfi és a mai nő inkább egyedül él, és amikor megnyílik a másik felé, inkább gyermekek nélkül kíván élni. Ha elfogadja a gyermek- áldást, csak kis számban, ha már megszületett, nem tudja, hogyan nevelje, hogyan nyissa meg a jelentőségteljes jövő felé.45 A inai ember hiányos képet alkot saját én-ünk egységéről, így képtelenek vagyunk az új társadalmat megteremtő új alanyok konstruktív nevelésére. Sőt az egész emberi élet kérdésessé vált eredetétől fogva egészen jövőjéig.46 A család valósága a bennünk lakó Isten képének eredetére utal: minden egyes emberre vonatkozó szándékának alapvető tartalmára.47 Az emberi család alapjánál van valami, ami annak mélységében, belsejében található, de ami radikálisan megelőzi és meghaladja azt: az Atyaisten szeretete. Megelőz bennünket egy édes és egyidejűleg erős atyaság, megelőzi a gyermekeket, de a szülőket is. És erre a biztos alapra számíthat az emberi család, minden bizonytalanság, széthúzás és törékenység mellett.48 A család valósága azt is feltárja, hogy a személy, vagyis mindegyikünk olyan lény, aki származik valakitől, aki egy „atyának” a fia, valakitől eredeztetett, létét valakitől kapta. E rácsodálkozás nélkül nem vagyunk képesek arra, hogy tudatosítsuk személyes identitásunkat. Olyan lények vagyunk, akik folyamatosan egy Másiktól kapják létüket. A család valósága mmdannyiunkat segít abban, hogy megértsük, kik vagyunk, azt is, hogy gyermekek vagyunk.49 40 41 42 43 44 45 46 47 49 Camisasca, M., Korunk válságtünetei és a keresztény család, 128. Camisasca, M., Korunk válságtünetei és a keresztény család, 128. Camisasca, M., Korunk válságtünetei és a keresztény család, 128. Camisasca, M., Korunk válságtünetei és a keresztény család, 128. Camisasca, M., Korunk válságtünetei és a keresztény család, 129. Camisasca, M., Korunk válságtünetei és a keresztény család, 129. Camisasca, M., Korunk válságtünetei és a keresztény család, 130. Camisasca, M., Korunk válságtünetei és a keresztény család, 130. Camisasca, M., Korunk válságtünetei és a keresztény család, 130. Camisasca, M., Korunk válságtünetei és a keresztény család, 130. 146
