Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Szegények és szegénység Lukács evangéliumában
KOCSIS IMRE Szegények és szegénység Lukács evangéliumában tatva egyik kifejezés sem szerepel.3 Ennek ellenére a „szegény Jézus” megnevezést helytállónak tartom Lukács evangéliumával kapcsolatban, mert az evangélista úgy mutatja be Jézust, mint aki szegény körülmények között született és szegényen élt.4 5 A születésről nyilván a gyermekségtörténetben van szó. Mária és József betlehemi tartózkodásának összefüggésében Lukács ezt írja: „Mána megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.” (2,7) A pólyába takarás még nem szegénységre utal, hanem Mána anyai gondoskodását jelzi. Sőt egyesek utalást vélnek felfedezni a Bölcsesség könyvének egyik állításával, amely Salamon király születéséről szól: „Pólyában és gondok közt neveltek. Mert egyetlen király sem kezdi másként életét.” (Bölcs 7,4-5) Ajászol viszont egyértelműen az egyszerűségnek, a szegénységnek és a hatalom hiányának a jele, amely előrejelzi már azt, ami Jézus egész életútjára jellemző. A gyermekségtörténetben a templomban való bemutatásról szóló elbeszélésben is megjelenik a szegénység témája. Lukács hangsúlyozza, hogy Mária és József eleget akartak tenni a törvény előírásainak, ezért felvitték a gyermek Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.3 Egyúttal a törvény által előírt tisztulási áldozatot is be akarták mutatm. A háttérben a Leviták könyvében leírtak állnak. E szennt az anya a fiúgyermek születése után hét napig tisztátalannak számított. További 33 napon keresztül az ún. „kultuszképtelenek” sorába tartozott. Ez konkrétan annyit jelent, hogy a házában kellett tartózkodnia, s nem vehetett részt istentiszteleti cselekményen. A tisztulási idő lejárta után áldozatot kellett bemutatnia. A szolgálatot teljesítő papnak kellett átadnia egy egyéves bárányt égőáldozatul, valamint egy galambot vagy gerlét bűnért való áldozatul (Lev 12,6—7). A törvény a szegények számára lehetővé tette, hogy a bárányt szintén galambbal vagy gerlével helyettesítsék (Lev 12,8). Mária is ezt a szegények számára engedélyezett formát alkalmazta (2,24), ami mutatja, hogy - Lukács szemléletében - a szent család Izrael szegényeinek a csoportjába tartozott. A szóban forgó mozzanat Jézusra vonatkozólag is fontos üzenetet tartalmaz. „A Dávid fiaként várt Messiás, akinek a szegények, a megalázot- tak és az éhezők jogát kellene érvényesítenie (vö. Lk 1,51—53), úgy érkezik Sionba, mint a szegény Messiás, mint szegény szülők elsőszülöttje, akik gyermeküket azzal az áldozattal akarják kiváltani, amit a Lev 12,8 a szegények számára ír elő.”6 3 Mindazonáltal nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 2Kor 8,9-ben Szent Pál apostol a πτωχεύω igét, amelyből a πτωχός melléknév származik, valamint a πτωχεία főnevet Jézus Krisztusra alkalmazva használja: „Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett (έητώχευοεν), bár gazdag volt (ηλον- σως cóv), hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek.” Persze hangsúlyoznunk kell, hogy a mondatban a „szegénység” elsősorban nem szociális, hanem teológiai tartalmú fogalom. A megtestesülés utáni létformát jelöli, amely a megtestesülés előtti „gazdagsághoz” viszonyítva szegénységnek tekinthető. A mondattal Pál ugyanarra valóságra utal, mint amit a Filippí-levél híres himnuszában így fejez ki: „Aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez.” (Fii 2,6-7) “Jézus szegénységével kapcsolatban fontos tanulmányt jelentetett megj. Dupont, ám ez a tanulmány nem csak a Lukács-evangéliumban található adatokra és kijelentésekre támaszkodik. Vö. Dupont, ].,Jésus, Messie des pauvres, Messiepauvre, in UŐ, Etudes sur les évangiles synoptiques, Leuven University Press, Leuven 1985, 86—130. 5 A törvény valójában az elsőszülött kiváltását írta elő (Kiv 13,2.13; Lev 13,13; Szám 3,47; 18,1.6). Lukács sajátosan értelmez, amikor nem kiváltásról, hanem bemutatásról ír. Jézus különleges módon Istennek szentelt személy, s ezért természetes, hogy a templomban bemutassák és átadják Istennek. Nagyon valószínű, hogy az evangélium szerzőjére Sámuel története (lSám 1,11-21—28) komoly befolyást gyakorolt. Vö. SCHÜRMANN, H., Das Lukasevangelium I (HThK NT III/l), Herder, Freiburg 1969 (19843), 122; Fitzmyer, J. A., Luke /, 421. F. Bovon a Sámuel-történet (lSám 1—2) még erőteljesebb hatásával számol: Bovon, F., Das Evangelium nach Lukas I (EKK III/l), Benziger, Zürich 1989, 138. 6 Löning, K., Das Geschichtswerk des Lukas I: Israels Hoffnung und Gottes Geheimnisse, Kohlhammer, Stuttgart 1997, 124. Lehetséges, hogy Lukácsnak a tisztulási áldozat konkrét formájára vonatkozó megjegyzése mögött teológiai 134
