Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Gájer László: Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas (1888) enciklikája alapján
Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas enciklikája alapján GÁJERLÁSZLÓ A körlevél ezekkel a megközelítésekkel szemben próbálta meg bemutatni és megvédeni a katolikus tanítást, érvelésmódját a keresztény emberképre alapozva.25 A Libertas enciklika különbséget tett a természetes szabadság (libertas naturalis) és az erkölcsi szabadság (libertas moralis) között. Az előbbi az egyszerű választási szabadság, az utóbbi erkölcsi döntés, választás jó és rossz között. Megelőzendő, hogy a modern szabadságjogok felett gyakorolt kritika miatt az Egyházat a szabadság ellenségének bélyegezzék, a pápa számtalan esetet sorolt fel arra, hogy az Egyház történelme során hogyan védelmezte a szabadságot védelmezte. így a mamcheusok idején, a protestantizmusra adott válaszában a Trienti Zsinaton (1545—63), vagy éppen Cornelius Jansenius tévedéseinek elvetésekor.26 A választás szabadsága az akaratban van, amely valamire irányul, vagy valamit elvet. Azonban az ember éppen attól ember, hogy akarata nem féktelen, hanem az akarati döntését meg kell előznie az ész ítéletének. A szabadságnak az akaratban az ész által megjelölt jóra kell irányulnia. Ha valaki olyasmire törekszik, amely ellenkezik az ésszel, az akarat szabadságát is aláássa. 3. KERESZTÉNY SZABADSÁG: AZ ÉSZ HATÁROZZA MEG A SZABAD AKARATOT A keresztény antropológia felvázolása után a pápa több abból következő tárgykörrel foglalkozott. Ilyenek az emberi ész és az erény kapcsolata, az értelem, vagy az akarat téved- hetősége, a kegyelem segítségének lehetősége, az evilági törvények helye és szerepe, a törvényes polgári hatalom értéke, valamint az erkölcs természetfeletti alapjának kérdése. Leó pápa, hogy az ész, az erény, és a szabadság gondolatának összekapcsolását alátámassza, az ókori filozófiához fordult.27 Már Szókratész tanításában megtaláljuk ezt a kapcsolatot az ész, az erkölcsi jó és a szabadság között. Az ő gondolkodásának középpontjában az erkölcsi jó meghatározása állt. Vallotta, hogy a jót az ész határozza meg. A tudós bölcs, a bölcs pedig egyúttal jó is egyúttal.28 Minden erény közös gyökere a jó tudása. Aki ennek birtokában van, az meg is teszi ezt. A jó tudása egyenlő a jó megtételével. „Senki sem vét szándékosan”29 - mondta Szókratész. A filozófus szerint a boldog élethez elég az erkölcs tudása, helyes ismerete (επιστήμη), mert annak ismerete és megtétele maga a boldog élet.30 Az értelem erejébe vetett ilyen bizalom mutatkozik meg a keresztény filozófiában is. Ez a bizalom egyben az emberbe vetett bizalom, amely mögött meghúzódik az a tanítás, hogy az ember az értelme által Istenhez hasonló. Már az ókon bölcseletben is felmerült annak a kérdése, hogy mi van akkor, ha az akarat nem követi az értelem utasításait vagy éppen az emberi értelem hibázik? Leó pápa következtetése szerint az emberi ész nem önmagában bír a törvény erejével.31 Annyiban 25 Vö. Schmitz, H., Libertas praestantissimum, in HöFER J., Rahner, K., Lexikon für Theologie und Kirche 6., Herder, Freiburg 1961, 1018. 26 Vö. Libertas, 236. 27 Vö. Libertas, 237. 28 Vö. Platon, Állam, 350b, (ford. Szabó Μ.) in Platon összes müvei II., 68—69. 29 Platon, Gorgiász, 509e, (ford. PéterfyJ.) in Platón összes müvei I., 613—614. 30 Vö. Xenophon, Emlékeim Szókratészről, (ford. Németh Gy.), Budapest 1986, IV.6,8-9. 31 „Világos, hogy mindez nem létezne az emberben, ha önmaga, mint legfőbb törvényhozó akarná előírni saját maga számára az egyes cselekvéseire vonatkozó normákat. Ebből az következik tehát, hogy a természet törvénye, amely megegyezik az örök törvénnyel, azokban létezik, akik rendelkeznek az ész használatával, éppen ezért a megfelelő célokra és cselekvésekre hajlanak.” Libertas, 239. 127
