Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Gájer László: Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas (1888) enciklikája alapján
GÁJERLÁSZLÓ Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas enciklikája alapján bír parancsoló erővel, amennyiben egy felsőbb értelemnek a közvetítője és magyarázója. Ilyen magasabb értelem mindenekelőtt a természeti törvény, amely nem más, mint maga az örök törvény és mindaz, ami az ember előtt feltárul Isten örök törvényéből. A helyes cselekvés megegyezik ugyanis Isten örök értelmével. Az ész képes felismerni, hogy mi a helyes, és amennyiben helyesen felismen Isten értelmét a helyes cselekvésben, annyiban képes is befolyásolni az emberi akaratot a helyes irányba.32 Isten az igazság keresésében mellénk áll, és segíti az emberi észt az igazság felfedezésében. Isten ilyen segítsége a kegyelem. Azonban ebből nem következik, hogy a kegyelem elnyomná az emben akaratot vagy korlátozná annak döntési szabadságát. Csupán azt jelenti, hogy a kegyelem megvilágítja az emberi értelmet, hogy az helyesen ismeije fel a természetes erkölcsi törvényt.33 Az emben törvény nem más, mint amit az emberi társadalom a békés együttélés végett alkot. Mivel nem az emben társadalom alkotja meg a jó és a rossz közötti különbséget, az emberi törvény sem magától a társadalomtól nyeri a legitimitását, hanem annyiban érvényes csupán, amennyiben eredetét tekintve az örök törvényhez kapcsolódik, és abból meríti az erejét.34 Szükség van az evilági hatalom törvényeire is, hiszen az életnek vannak olyan mozzanatai, amelyeket a természet csak nagy általánosságban határozott meg, és a polgári törvényhozás feladata, hogy emben belátás alapján ezeket a területeket bölcsen szabályozza.35 A törvényes polgán hatalomnak mindig engedelmeskedni kell, mert az Istentől ered. Aki szembeszegül vele, Istennel szegül szembe.36 A legitim hatalomnak való engedelmességet csak és kizárólag akkor szabad megtagadni, ha az az értelemmel, az örök, vagy az isteni törvénnyel ellentéteset parancsolna. Ekkor, ahogy azt Leó pápa már korábban is hangsúlyozta, inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.37 Minden más esetben az ellenszegülő Luciferhez hasonlít, aki azt mondja: nem szolgálok („non serviam"). Azt állítani, hogy az erkölcs pusztán az emberi ész alkotása a racionalisták és a naturalisták tévedése — érvelt Leó pápa.38 A liberálisok az állam alapelvéül is ilyen nézeteket tesznek meg. Ez azért veszélyes, mert ilyen feltételek mellett a többség akarata határozza meg azt, hogy erkölcsileg mi helyes.39 A többség (racionális) döntése válik követendővé akkor is, ha tudjuk, hogy akár a többség is tévedhet. így a forrásától elszakított erkölcs 32 Vö. Csertő Gy., A jogrend felépülése Szent Tamásnál, in Bölcseleti Közlemények 10 (1944) 1. 9. 33 Libertas, 239. 34 „Az emberi törvények arra vonatkoznak, ami a természet szerint jó, vagy rossz. Ezeket megfelelő szankciókkal illetik, tanítva, hogy az előbbit követnünk kell, az utóbbit pedig el kell vetnünk. Azonban ezek a rendelkezések az eredetüket nem az emberi társadalomtól vették, hiszen nem maga a társadalom szüh az emberi természetet.” Libertas, 239. 35 Vö. Csertő, A jogrend felépülése, 5. 36 „A törvényes hatalom Istentől származik, így aki ellenáll a hatalomnak, ellenáll Istennek is.” Libertas, 241. 37 „Ahol az uralkodás tekintélye hiányzik, vagy ahol az értelemmel, az örök törvénnyel és Isten tekintélyével ellentétes dolgokat írnak elő, ott jobb nem engedelmeskedni az embereknek és engedelmeskedni Istennek.” Libertás, 241. 38 „Amit a racionalisták és a naturalisták a filozófiában tűztek ki a céljuknak, ugyanazt célozták meg a liberalizmus követői a politika és az erkölcs terén, a naturalisták tanítását így a szokásokra és az életvitelre vonatkoztatva. Az egész racionalizmus legfőbb alapelve az emberi ész uralma, amely visszautasítja az isteni és az örök értelemnek való engedelmességet.” Libertas, 242. 39 A többség zsarnokságától jogosan félt már Alexis de Tocqueville is Az amerikai demokrácia (1835) című művében annak ellenére, hogy a szerző a demokratikus berendezkedés igazi apostola volt, és idézett művében csodálattal írt az Amerikában kibontakozó demokratikus folyamatokról. Vö. pl. TOCQUEVILLE, A., DE , Az amerikai demokrácia, Európa Kiadó, Budapest 1993,1. kötet, 2. rész, 7. fejezet. 128
