Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Kuminetz Géza: A boldoggá- és szenttéavatási eljárás kézikönyve
KÖNYVSZEMLE dezik mindezeket a területeket? Ezekre a hívők és nem hívők szélesebb körében is gyakran felmerülő kérdésekre ad pontos választ a Szerző, a legújabb nemzetközi szakirodalmat naprakész - teljességre törekvő módú - felhasználásával (vö. 385-406). Kuminetz Géza külön hangsúlyt helyez a hősies keresztény életeszmény bemutatására (vö. A hősiesség [heroicitás] mint a keresztény életeszmény sajátossága [23-27]); valamint a tökéletesség és életszentség ó- és újszövetségi, továbbá az egyháztörténelemben megjelenő - teológiailag kifinomult — fogalmának leírására (A tökéletesség fogalma [27—30]; A szentség fogalmának kialakulása a katolikus teológiában [31—35]). Természetesen - amint arra előbb utaltunk - az Egyház tanításának letisztázódásával párhuzamosan, az ahhoz kapcsolódó fegyelmi - vagyis kánonjogi - rendelkezések pontos kidolgozása is megtörtént, amely folyamat a kötetben is összegzésre kerül (vö. A kanonizációs eljárás rövid története [179—201]. A Szerző nemcsak arra ügyelt, hogy a boldoggá- és szenttéavatás menetére vonatkozó hatályos jogot kifejtse (202-255), hanem arra is, hogy mindazok a tulajdonságok és tettekben megnyilvánuló jellegzetességek, amelyek mérlegelés tárgyai az eljárás folyamán, a kötetben világos bemutatást nyeljenek. Ilyenek az erények, a szentlélek ajándékai, a boldogságok, lelki arcéi, stb. (Az életszentség lépcsőfokai: az erények, a Szentlélek ajándékai és a boldogságok [49—78]; A szentek lelkisége és lelki arcéliik [79—110]). Nyilvánvaló, hogy az érdeklődés homlokterében, leginkább a boldog- vagy szent kultusza, és a közbenjárására bekövetkezett csodák állnak. Ezen területek meghatározását és tárgyilagos analízisét olvashatjuk a kötetben, önálló fejezetben (vö. A kultusz fogalma általában [111—123]; A Katolikus Egyház és a csoda általában [124—168]) Ha végigtekintünk a római pápa által a legutóbbi években boldoggá- és szentté avatott személyek életén és erényein, láthatjuk, hogy a legtöbben — az első századok említett példáihoz hasonlóan - a vértanúságot vállalták hitükért. Nem lehet véletlen, hogy korunkban, amikor a hitünk igazságai melletti tanúságtétel újra és újra konfrontációt eredményez egy széteső kategóriákkal küszködő kulturális környezetben, az Egyház ismét különösen is a vértanúkat állítja tagjai elé életpéldaként. A szentté avatás nem számukra jelent többletet, hiszen ők az íidvözültek közösségét gazdagítják; számunkra ad lehetőséget, hogy megismerve erényeiket, jóval tudatosabban fáradozzunk a lelkek üdvösségén. Kuminetz professzor könyve — melynek végén önálló függelékben megtaláljuk a boldoggá- és szenttéavatásra vonatkozó jogforrások szövegét (258—384) — nagyban segít abban, hogy mindennek az elméleti - tanbeli és fegyelmi — alapjai világosabban rajzolódjanak ki előttünk; így ne csak megismerjük a szentté avatás alapvető elemeit, hanem annak lényege — a célba érkezett üdvösségre törekvő ember és tetteinek vizsgálata — is ismert legyen számunkra. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. 110
