Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Erdő Péter: A bűn és a bűncselekmény. Két alapvető fogalom viszonya az egyházi jog tükrében
zet a bűn és a bűncselekmény fogalmának a katolikus teológián és az egyházjogon belüli fejlődését elemzi kilenc alpontban, amely az eddigi legrészletesebb elméleti alapvetését tartalmazza, a lehető legteljesebb horizonton bemutatott témának (19—77). A III. fejezet a bűn és a bűncselekmény fogalmának leírására és értelmezésére teszi a hangsúlyt, az 1917-ben kihirdetett első Codex Iuris Canonici fegyelme és az ahhoz kötődő mértékadó szakirodalom alapján (79—81). A IV. fejezet már a hatályos Egyházi Törvénykönyv rendelkezéseinek tartalma felé fordul, elemezve a bűncselekmény fogalmának azon belül található leírását, normatív, objektív és szubjektív elemét (83-90). A büntetendő cselekmény elkövetőjének beszámíthatósága egyre hangsúlyosabbá váló egyedi területe a büntetőjogi rendszereknek, így a bűncselekmény kánoni értelemben történő megítélésének is. Ezen kérdéskör aprólékos analízisének szenteli a Szerző az V. fejezetet (91—120). Sajátos fejezet a VI., amely a büntetőjogon kívüli bűnök problematikájával foglalkozik a hatályos Egyházi Törvénykönyv tükrében, a szentségek, a szentelmények és az egyházi eljárások tekintetében (121—130). A Szerző nyolc világos és egyértelmű bekezdésben foglalja össze a kötetében bemutatott, elemzett és kiértékelt problémát, amely sajátos erkölcsi, jogi, teológiai és kánonjogi vonatkozásokkal is rendelkezik egyaránt (131-133). Különösen is figyelemre méltó az Erdő Péter által a kötetben alkalmazott módszer, amely a biblikus és patnsztikus alapok, valamint a szentségtam kérdések folyamatos szem előtt tartásával, állandó teológiai jellegű reflexióját adja az egyes korszakokban megjelenő kánom forrásoknak, jogalkotásnak, magyarázatoknak, következtetéseknek és jogalkalmazásnak. A Szerző behatóan elemzi a kánonjogtudomány legkiemelkedőbb egyház- jogászainak álláspontját, Hostiensis érvelésétől kezdve (XIII. sz.) a XV-XVII. század nagy klasszikusam keresztül (vö. pl. Alfonso de Castro; Martin de Azpilcueta; stb.) egészen napjainkig. Teszi ezt úgy, hogy határozottan megfogalmazza, a mindezek tükrében és kellő megfontoltsággal kialakított saját álláspontját. A kötet szerkezetét gazdagítja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorának a mű elején olvasható ajánlása (5-7); valamint a rövidítések (135-136) és a felhasznált irodalomjegyzéke (137—151). Az olvasó nem természetjogi monográfiát tart a kezében, hanem egy olyan elemzést, amely a lehető legtágabb horizonton — teológiai, kánonjogi, és jogi értelemben egyaránt - a történelemben megjelent egyes mértékadó álláspontok bemutatásával és vizsgálatával törekszik rámutatni az erkölcs és a jog kapcsolatára, a bűn és a bűncselekmény kategóriáján keresztül. Erdő Péter ezzel a tartalmában, módszerében és logikus tárgyalási technikájában letisztult munkájával újra kiemelkedő példáját adja nemcsak a kánonjogi irodalom története során felhalmozott értékek gazdagságának és nélkülözhetetlenségének; hanem saját, a szenttudományokban és a jogtudományban való széleskörű tájékozottságának, valamint az erkölcsi jó, az igazság és az igazságosság szeretetének, egyszóval: az ember és az emberi közösség értéke megbecsülésének. KÖNYVSZEMLE Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. 108
