Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Vienne-i Zsinat (1311-1312) határozatainak jelentősége teológiai, kánonjogi és történeti szempontból
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A Vienne-i Zsinat (1311-1312) határozatainak jelentősége... A 2—4., 10., 13., 15., 19., 31. és a 37—38. határozat a szerzetesrendekkel (közösségeikkel, vezetőikkel, tagjaikkal és tanításukkal) foglalkozik. A zsinat kifejezetten megtiltotta, hogy az apátok és más — nagyobb egyházi hivatallal rendelkező — szerzetesek - vélt illetékességükből kifolyólag - olyan személyekkel szemben eljárjanak, akik az Apostoli Szentszék (vagy a megfelelő felhatalmazásokkal rendelkező pápai legátus) által kibocsátott egyedi engedély birtokában tevékenykednek (Decr. 2). A megfogalmazásból kitűnik, hogy a-pápai küldöttek több esetben zaklatásnak lehettek kitéve.64 Követve ezt támasztja alá a 19. határozat, amely mind az Apostoli Szentszék, mind a megyéspüspök irányában felhívja a monostorok és intézmények figyelmét a privilégiumaikkal és az exempt státuszukkal való jogtalan visszaélés kerülésére;65 de ugyanezt húzza alá a 32. határozat által az érsekeknek adott — pontosan körülhatárolt — jogkör, ami lehetővé tette számukra áldások kiszolgáltatását, valamint magán és nyilvános istentiszteleti cselekmények végzését az exempt területeken is.66 Fontos megjegyezni, hogy a XII. századtól az egyes egyházi peres ügyek elbírálásában megnőtt az ún. küldött bírák jelentősége, akik a pápa személyes felhatalmazására érkeztek az adott terültre, a belső egyházi konfliktusok feloldására. Ezen esetek jelentős számban éppen a szerzetesi közösségek közötti viták, különösen pedig az általuk korábban elnyert exemptiókból fakadó feszültségek miatt tették szükségessé a Szentszék beavatkozását.67 Azt is szükséges hangsúlyoznunk, hogy a XIII. századi egyetemes zsinatok (IV. Laterám Zsinat, I. Lyoni Zsinat, II. Lyoni Zsinat) egyértelműen rögzítették az Apostoli Szentszék jogát az egyházmegyei hivatalok, valamint a konventuális peijeli beosztások közvetlen vág)' közvetett betöltése tekintetében.68 Ez az intézkedés következett a római pápának az egész egyházra kiterjedő legfőbb pásztori és kormányzói jogköréből, amelynek jellegzetességeit már III. Sándor pápa is (1159— 1181) úgy összegzi 260. levelében,69 hogy az egyetemes, rendes, teljes és közvetlen hatalom.70 A szerzetesrendek kapcsán ki kell térnünk a koldulórendekre. Mindenekelőtt fontos a 10. határozat rendelkezése, amely újragondolva a dominikánus és a ferences rend felszentelt tagjainak tevékenységét, megadja a lehetőséget számukra a szabad prédi- kálásra, kivéve azokon az alkalmakon, amikor a helyi elöljáró fenntartja magánk, vagy az általa felkértnek a jogot az igehirdetésre. Ez az engedély azonban nem teljed ki általánosan a plébániákra, ahol a koldulórendek tagjainak a prédikáció elmondásához szükségük van a plébános felkérésére, vagy az illetékes megyéspüspök, illetve prelátus megbízására.71 Szintén külön plébánosi megbízást írt elő a zsinat a szent kenet és az oltáriszentség szerzetesek általi kiszolgáltatására, azoktól az esetektől eltekintve, amikor ezt maga a kánonjog kifejezetten lehetővé tette, vagy az adott szerzetesrend ezekre vonatkozóan pápai kiváltsággal rendelkezett. Itt külön szükséges megemlíteni a kiszabott és kinyilvánított 64 Cone. Viennense, Decr. 2 (COD 362). 65 COD 376-377. 66 COD 388. 67 Pl. Bónis Gy., Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon (Jogtörténeti Tár 1/1), Budapest 1997, n° 15; vö. SzUROMi, Sz. A., Les sources et l’effet des deux premiers Synodes d’Eszter- gom (1100-1112), in Rivista internazionale di diritto commie 21 (2010), 93-104, különösen 102—103. 68 Cone. Viennense, Decr. 2 (COD 362). 69 Regesta Pontificum Romanorum ab condita ecclesia ad annum post Christum natum MCXCVII1, ed. JaffÉ, P.-Watten- bach, G. curaverunt Loewenfeld, S. [JL]-Kaltenbrunner, F.[|K]-Ewald, P.JJE], 1. Lipsiae 1885.2JL 11047. 70 Vö. Szuromi, Sz. A., Authority and sacramentality in the Catholic Church (A Canonical-Theological Schema), in Ar- RIETA, J. I. (a cura di), Jus divinum (XIII Congresso Internazionale di Diritto Canonico, 17—21 settembre 2008, Venezia), Venezia 2010, 1143-1163, különösen 1155. 7' COD 366-367. 102