Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái
A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái KRANITZ MIHÁLY VI. Pál a zsinat pápája volt, és a világban folytatott dialógusé.28 Paul Poupard bíboros meghatódva emlékszik vissza VI. Pál alakjára: Újra látom VI. Pál pápát, aki szinte eltűnik Athénagorász pátriárka hatalmas szakállábán, az pedig ismételgeti: „Ön Pál, Pál, a nagy apostol, a nagyszívű apostol, ön a nagy VI. Pál pápa...” Meliton metropolita pedig lelke mélyéig megrendül, amikor 1975. december 8-án a Róma és Konstantinápoly közti kiközösítések feloldásának tizedik évfordulóján a Sixtus-kápolna nagyszerű díszei alatt VI. Pál egyszer csak hirtelen alázatosan leborul, és megcsókolja a lábát.29 VI. Pál különleges figyelmet szentelt a párbeszédnek, mely számára nem statikus, hanem dinamikus jelentőséggel bírt, mely az időben megy végbe, s így meg kell találnia annak formáit és módjait, mely ennek érdekében megfelel a keresztény hit hagyományának is. Ennek legszebb kifejezése Montini pápa Ecclesiam suam kezdetű első körlevele (1964. augusztus 6.), mellyel az egyházhoz, főképp a zsinaton összegyűlt atyákhoz, de a világ minden keresztényéhez is szólni akart.30 VI. Pál pápa számára a párbeszéd lett az egyik olyan fő elem, amellyel meg lehet értem a II. Vatikáni Zsinatot az egyházban, mely maga is a dialógus és az egyház egysége elmélyítésének eseménye volt, együtt a keresztények egymás közötti, valanűnt más vallások híveivel és a modern világgal folytatott párbeszédben.31 Nemcsak a nem katolikus keresztények meghívása, hanem maga az ökumenikus határozat (Unitatis redintegratio) az idők jeleit képviselte, mivel VI. Pál pápa késznek mutatkozott az elődje által megkezdett közeledési folyamat folytatására, amint ez magában a dekrétum szövegében is megjelenik. „A történelem Ura, bőségesebben, mint valaha, árasztani kezdte napjainkban az egymástól különvált keresztényekre... az egység utáni vágyakozás kegyelmét.”32 A zsinati szövegben a pápa szándéka is megnyilvánul: „Szent zsinatunk örömmel tapasztalja mindezt. Vágyódik is, hogy helyreálljon az egység Krisztus minden tanítványa között.”33 Miután az ökumenikus mozgalmat a zsinat az idők jeleinek értelmezte, a híveket is hasonlóra ösztönzi: „A zsinat buzdítja az összes katolikus hívőt, hogy ismerjék fel az idők jeleit, és szorgalmasan vegyék ki részüket az ökumenikus munkából.”34 VI. Pál pápa ökumenikus szándéka szerint tehát fontos, hogy először az ökumenikus mozgalom jelentését és súlyát ismeijék fel a katolikusok, majd legyenek tevékeny részesei annak a munkának, melynek célja az egység elérése.35 28 Poupard, P., Miért van pápánk?, 10. 29 Uo. 165. 30 VI. PÁL pápa, Ecclesiam suam (körlevél), in Az egyház küldött. VI. Pál pápa apostoli müve (szerk. Kránitz, M.), SZÍT, Budapest 2009, 135-184. 31 COCCOPALMERIO, F., Paolo VI. Papa dei dialogo, in Notiziario η. 55 (2008), 45—46. 32 UR 1. A teljes szöveget lásd: Unitatis redintegratio. Határozat az ökumenizmusról, in A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, SZÍT, Budapest 2000, 251-269; és a magyarázatot lásd: Kránitz, M.-Hafenscher, K., Unitatis redintegratio. Határozat az ökumenizmusról (1964), in A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából 1962—2002. A zsinati dokumentumok áttekintése és megvalósulása (szerk. Kránitz, M.), SZÍT, Budapest 2002, 135-15. 33 UR 1. 34 UR 4. Vö. A megvalósításról lásd: I. Ökumenikus direktórium (1967—1970). 35 Herders Theologischer Kommentar zum Zweiten Vatikanischen Konzil 5, Theologische Zusammenschau und Perspektiven, Herder, Freiburg 2006, 193. TEOLÓGIA 2012/1-2 63
