Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái
A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái KRÁNITZ MIHÁLY „Volt egy Istentől küldött ember — mondta Suenens bíboros a Szent Péter-baziliká- ban az egyetemes zsinat atyái előtt, XXIII. János halála után s János volt a neve.”15 XXIII. János halálával (1963. június 3.) a zsinat semmit nem veszített erejéből, és az új pápa, VI. Pál irányításával folytatódhatott tovább, amit XXIII. János pápa megkezdett. Természetesen egy más karakterű személy került Péter utódaként az egyház élére, ám szándékában folytatni akarta, elődje ökumenikus közeledését.16 VI. Pál pápa megnyitó beszéde a II. Vatikáni Zsinat második ülésén (1963. szeptember 29.), a Laterám Bazilikában hangzott el: O, tiszteletre méltó János pápa! Hála neked, dicséret neked, hogy mintegy isteni ösztönzésből összehívtad ezt a zsinatot, hogy ezzel az egyház előtt új utakat nyissál, s egyszersmind az Ur Knsztus kegyelméből fakadó új, szükséges, eddig rejtett vizeket árassz szét a földön. Te úgy gondoltad, hogy az I. Vatikáni Zsinat megszakított szálát újra föl kell venni.17 Nem vezetett ebben semmi földi indíték, semmi különös kényszerítő körülmény; jós lelked a Mennyekben Lakozó tervét találta ki, miközben korunk homályát és keserves szükségeit szemlélted.18 Nem hanyagoljuk el mindazok egységének nagyjelentőségű kérdését sem, akik Krisztusban hisznek, és az ő egyházához akarnak tartozni, amelyet Te, János pápa, mindenki előtt nyitott atyai háznak neveztél.19 Honnan indul ki utunk? Milyen úton kell haladnunk? Mi utunk célja? Erre a három, igen könnyen felfogható, de nagyon is súlyos kérdésre a felelet ugyanegy; s úgy gondoljuk, hogy ebben az ünnepélyes órában s ebben a gyülekezetben ezt a feleletet el kell ismételnünk önmagunknak, és tudtára kell adnunk az egész világnak. A felelet: Krisztus. Krisztus a kezdetünk, Krisztus a vezérünk és utunk, Krisztus a reményünk és célunk.20 4. VI. PÁL PÁPA ÉS AZ ÖKUMENIKUS NYITÁS FOLYTATÁSA I Míg XXIII. János pápa a világnak gyengéden szeretett plébánosa volt, addig VI. Pál a világnak keserűen kritizált őrszeme lett. Kevésbé vették észre a folyamatosságot, az egyház híres aggiornamentóját, amely a zsinaton keresztül visszaadta az egyház kovászának erejét. XXIII. János nagy csodálattal viseltetett Montini iránt, és szilárd meggyőződése volt, hogy Milánó érseke pápaságra termett: „Neki kellett volna pápának lennie! — vallotta meg — de én fenntartom számára a helyet.”21 XXIII. János azt akarta, hogy Montini bíboros mellette tartózkodjék a II. Vatikáni Zsinat első ülésszakán. Amikor XXIII. János halála előtt 15 Poupard, P., Miért van pápánk?, A pápa szolgálata Szent Pétertől II. János Pálig, Szent István Társulat, Budapest 1986, 165. A korabeli összegzést lásd: Balducci, E,,John, the Transitional Pope, Bums & Oats, London 1965. 16 Alberigo, G., Pour lajeunesse du christianisme: le concile Vatican II (1959-1965), Cerf, Paris 2005, 77. 17 Caprile, G., Pio XII e un nuovo progetto di concilio ecumenico, in La Civiltä Cattolica 117 (1966/3), 209-227; Ugi- net, C., Les projets de Concile général sous Pie XI et Pie XII. Le deuxieme Concile du Vatican (1959-1965). Actes du cplloque organise par PEcolefran^aise de Rome (Rome, 28-30 mai, 1986), Roma 1989, Collection l’Ecole fra^aise de Rome 113: 65—78. ,R XI. Piusz az I. Vatikáni Zsinat folytatását már jóval korábban, 1923—1924 között, majd utóda, XII. Piusz 1948— 1951 között tervezte; végül mindkét pápa felhagyott a terv megvalósításával. Vö. Fejérdy, A., Magyarország és a II. Vatikáni Zsinat (1959—1965), Társadalom- és művelődéstörténeti Tanulmányok 43, MTA Történettudományi Intézete, Budapest 2011, 15. 19 A három pápa (összeállította: Benkő Antal), Prugg Verlag, Eisenstadt 1979, 9. 20 Uo. 10-11. 21 Poupard, P., Miért van pápánk?, 120. 61
