Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái
KRANITZ MIHÁLY A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái A kivitelezésben a római püspök nevében végzett ökumenikus közeledés mindennapi munkása az a Keresztény Egység Titkársága lett, amely a zsinattal született, s utána VI. Pál is fenntartotta tevékenységét, majd egyenjogú tagként lépett az egyház központi kormányzatának szervei közé. Az 1963. január 3-án kelt Finis concilio motu proprio intézményként és összetételében egyaránt megerősítette ezt a titkárságot.9 Franz König bíboros, a zsinatot előkészítő központi bizottság tagja 1961. január 30-án, Szalézi Szent Ferenc ünnepe alkalmával a Bécsbe jött katolikus újságírók számára a zsinat feladatairól beszél. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a felkészülési időt — mondta —, ami a zsinat meghirdetése és tényleges kezdete között zajlik, melynek során a katolikus egyház felkészül a zsinat lebonyolítására, melyben elsődleges helyet kapott az ökumenikus szempont.10 11 XXIII. János is számolt a fokozatossággal és a kapcsolatok kiépítésének a szükségességével az ökumené területén. A világ közgondolkodása úgy értelmezte, hogy a II. Vatikáni Zsinat célja a kereszténység azonnali egységének létrehozása.11 A pápa azonban állomásokról beszélt, melyeket nemcsak a zsinat idejére, hanem később is közösen kellett kidolgozni, és az elérendő célokat megtervezni. Ezért az egyháznak önmagába kellett fordulnia, hogy el tudja hárítani az emberi akadályokat az elszakadt testvérekkel való párbeszéd érdekében. Kezdetben talán még nem minden katolikus fogta fel a zsinat ökumenikus jelentőségét, melyet az ortodoxok a kritikus barátság szellemében követtek, az anglikánok és a protestánsok, bár visszafogottabbak voltak, belső köreikben mégis élénk viták születtek. A canterburyi anglikán érsek látogatása viszont nagy visszhangra lelt az egyházon kívül is, mert először fordult elő a reformáció óta, hogy a canterburyi érsek Rómába jött. Geoffrey Francis Fisher (1887—1972) személyében.12 Hans Küng német teológus a Franz Kömggel közösen összeállított, a Konzil und Wiedervereinigung: Erneuerung als Ruf in die Einheit (Herder, Wien 1960) című kötetben megjegyezte, hogy a zsinat vagy beteljesedése lesz egy nagy reménynek vagy pedig egy nagy csalódásnak.13 König bíboros ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy számára lehetetlenség, hogy a zsinat csalódás legyen. Mindig nehéz teljességgel válaszolni a nagy elvárásokra, és a zsinat sem tudja valamennyit megoldani, legfőképpen nem egyszerre. Ám az a mód, ahogyan folynak az előkészületek XXIII. János jóságos kezdeményezésére, már olyan jelek, melyek azt mutatják, hogy a zsinat nem egy megérkezés, hanem sokkal inkább az első lépés lesz egy új és széles körű fejlődéssel a keresztény együttműködés és az egység keresésének a célja felé. Ez természetesen nemcsak a katolikus egyházra, hanem a Krisztus nevét viselő protestáns egyházakra is vonatkozik, és valójában ez nem tekintély kérdése, hanem egy olyan jelentőséggel teli ügy, mely a nem hívőkre és végső soron mindenkire vonatkozik.14 9 Vö. http ://www.vatican.va/holy_father/paul_vi/motu_proprio/documents/hfj>-vi_motu-proprio_l 9660103 _ fi nis-concilio_lt.html. Az egységtitkárságvezetőjéről lásd: Schmidt, S., Agostino Bea. Cardinale deli’ ecumenismo e dei dialogo, San Paolo, Cinisello Balsamo, 1996. lu Vö. KÖNIG, F., Le Concile est affaire de toute l’Église, in La Documentation Catholique (lerjanvier 2012), n. 2481, 29-32. 11 Bár a pápa még a zsinat előtti teológiai képzésben részesült, már az újat képviselte. Vö. McDermott, J. M., Vatican II and Ressourcement Theology, in Lateranum 78 (2012/1), 69: Fifty years ago the Second Vatican Council was summoned by Pope John XXIII. Although the pope’s own theology and spirituality were very traditional, a distinct mutation in Catholic theology emerged from the council. 12 Vö. König, F., Le Concile est affaire de toute l’Église, 29—30. '3 Uo. 30. 14 Uo. 31. 60
