Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Filippieknek írt levél Krisztus-himnusza - Fil 2,6-11
KOCSIS IMRE A Filippieknek írt levél Krisztus-himnusza - Fii 2,6-11 „Ajándékozta neki a minden név feletti nevet” A név az ókorban a személy lényegét jelöli, amely mások előtt is nyilvánvalóvá válik. All. vers alapján a név nem más, mint a κύριος. Fontos tudatosítani, hogy a κύριος a Septuaginta ban Isten (JHWH) megnevezése.27 Ezen név által nyilván a megdicsőült Krisztus Istennel való egyenrangúsága jut kifejezésre. Érdekes, hogy a 10. vers szerint „Jézus nevére” kell minden térdnek meghajolnia. Ez nem ellentmondás, hiszen Jézus az, aki egyben az Úr nevet is birtokolja. A két név immáron elválaszthatatlan egymástól. A Jézus név ugyanakkor a Felmagasztalt emberségének valóságát is nyomatékosig a számunkra.28 „Jézus nevében hajoljon meg minden térd, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké” A háttérben az íz 45,23-ban olvasható kijelentés áll: „Önmagámra esküdtem, igazság jött ki számból, szó, amely nem tér vissza: előttem hajlik meg minden térd, énrám esküszik minden nyelv. ” Ez a mondat nyilván magára JHWHra vonatkozik. Az a tény, hogy a himnuszban Jézus előtt „hajlik meg minden térd”, azt jelzi, hogy a felmagasztalt Krisztus Isten hatalmi méltóságában részesedik. A kutatók között nincs teljes egység annak megítélésében, hogy voltaképp kik is azok, akik hódolva elismerik a felmagasztalt Krisztus egyetemes uralmát. Egyes értelmezők szerint a „mennyeiek, földiek, földalattiak” triász azokat a szellemi erőket és hatalmakat jelöli, amelyek a világot elnyomóan tartják uralmuk alatt. Jézus megdicsőülése ezen istenellenes hatalmak feletti győzelemmel egyenlő, s ez úgy jut kifejezésre, hogy a hatalmak, magukat megadva, hódolattal járulnak a világ Ura, Krisztus elé.29 Ennek az értelmezésnek van egy nagyon komoly nehézsége, hiszen logikusan az következik belőle, hogy a „Jézus Krisztus Úr” hitvallást is a démoni erők teszik. A keresztény közösség, amely a himnuszt énekli, így voltaképp az istenellenes hatalmak akklamációjával azonosulna, ami a Biblia egészét tekintve teljesen szokatlan és meglepő elképzelés.30 Ezért azt a magyarázatot részesítjük előnyben, miszerint a „mennyeiek, földiek, földalattiak” triász az ókori világképet tükrözve minden létezőt jelöl. Ebből persze az is következik, hogy az egyetemes hódolat és hitvallás az eszkatológikus jövőhöz tartozik, amikor mindenki előtt nyilvánvalóvá válik majd Krisztus dicsősége. A hívő közösség ezt az eszkatologikus hódolatot és imádatot vételezi előre. „Jézus Krisztus Úr az Atyaisten dicsőségére” Az előző kijelentések alapján nyilvánvaló, hogy Isten az ő királyi uralmát a megdicsőült Krisztuson keresztül gyakorolja. A himnusz vége pedig azt teszi egyértelművé, hogy Krisztus Úr volta mindig az Atyára irányul, vagyis ő megdicsőülten is mindig az Atyával egységben, az Atya dicsőségének teljes kinyilvánulása érdekében cselekszik.31 27 Vö. Foerster, W.-Quell, G., art. κύριος, in ThWNT III (1938) 1038-1094, főleg 1081-1082; Cullmann, O., Az Újszövetség krisztológiája, 182-186; Hahn, F., Christologische Hoheitstitel, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1995s, 71 és 462. ■8 Érdekes, bár vitatható R. Kampling (Das Lied, 21) javaslata: az új név maga a Jézus név, amely a felmagasztalást követően egészen új tartalmat kapott. 29 Vö. Käsemann, E., Kritische Analyse, 85kk; Gnilka.J., Philipperbrief, 128 50 A démonológiai értelmezést kemény kritikával illeti Hofius, O., Christushymnus, 18-40. Vö. még Baumert, N., Der Weg des Trauens, 302k. J1 Hasonló meggyőződés jut kifejezésre az lKor 15,24-28-ban is. 50 TEOLÓGIA 2012/1-2