Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Filippieknek írt levél Krisztus-himnusza - Fil 2,6-11
A Filippieknek írt tevéi Krisztus-himnusza - Fii 2,6-11 KOCSIS IMRE διό καί ό θεός αύτόν ύπερύψοσεν καί έχαρίσατο αύτω τό όνομα τό ύπέρ παν όνομα ινα έν τώ όνόματι Ίησοΰ παν γόνυ κάμψη έπουρανίων καί έπιγείων καί καταχθονίων καί πάσα γλώσσα έξομολογήσηται ότι Κύριος Ιησούς Χριστός εις δόξαν θεού πατρός. A szintén meghatározó jelentőségű tanulmányában J. Jeremias12 komoly kntikának vetette alá Lohmeyer felosztását. Rámutatott arra, hogy a háromsoros strófák egyike sem alkot zárt mondatot. Ugyancsak kifogásolta a 2. és a 3. strófa elkülönítését, mivel a -μα végződésű főnevek (ομοίωμα, σχήμα) így különválnak, holott értelemszerűen összetartoznak. Jeremias a parallelismus membrorum alakzatot tarja formailag meghatározónak. Három strófát különít el, amelyek négy-négy sorból állnak. Ezt azonban csak úgy tudja megtenni, hogy három megjegyzést is Pál kiegészítésének tart. ός έν μορφή θεού ύπαρχων ούχ άρπαγμόν ήγήσατο τό είναι ϊσα θεώ άλλα έαυτόν έκένωσεν μορφήν δούλου λαβών έν όμοιώματι άνθρώπων γενόμενος καί σχήματι εύρεθείς ώς άνθρωπος έταπείνωσεν έαυτόν γενόμενος ύπήκοος μέχρι θανάτου [θανάτου δε σταυρού], διό καί ό θεός αύτόν ύπερύψοσεν καί έχαρίσατο αύτω τό όνομα τό ύπέρ παν όνομα ινα έν τώ όνόματι ’Ιησού παν γόνυ κάμψη [έπουρανίων καί έπιγείων καί καταχθονίων] καί πάσα γλώσσα έξομολογήσηται ότι Κύριος ’Ιησούς Χριστός [είς δόξαν θεού πατρός]. Bár Jeremiás joggal hangsúlyozza a parallelismus membrorum komolyan vételét, nézete mégsem mondható minden szempontból kifogástalannak. Főképp két nehézséget tartunk szükségesnek megemlíteni. Egyfelől nem világos, mi alapján történik az 1. és a 2. strófa elkülönítése. Nyelvtani szempontból nincs egyértelmű jel (pl. kötőszó), tartalmilag viszont szorosan összefüggnek. Másfelől korántsem nyilvánvaló, hogy a 3. strófában záró12 Jeremias, J., Philipper 2,7, 310—313; vö. még UŐ., Gedankenjuhrung in den pauiinischen Briefen, in Uő., Abba, Van- denhoeck & Ruprecht, Göttingen 1966, 269—276, 274-276. 45
