Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Filippieknek írt levél Krisztus-himnusza - Fil 2,6-11
KOCSIS IMRE A Filippieknek írt levél Krisztus-himnusza - Fii 2,6-11 jelbe tett megjegyzések tényleg későbbi betoldások.13 Lohmeyer és Jeremias javaslatainak ösztönző elemeit alapul véve több kutató is úgy véli, hogy a himnusz két versszakból áll: az elsőben (6-8. v.) Krisztus alázatán, a másodikban (9—11. v.) pedig felmagasztalásán van a hangsúly. Mindazonáltal felmerül a kérdés: hány sorból állnak a versszakok? A magunk részéről úgy látjuk, hogy a két strófát nem szükséges minden áron „arányosítani”. Nehézség nélkül elfogadhatjuk, hogy az első strófa nyolc, a második csupán hat sorból áll: ός έν μορφή θεοΰ υπάρχων ούχ άρπαγμόν ήγήσατο το είναι ϊσα θεω άλλα έαυτόν έκένωσεν μορφήν δούλου λαβών έν όμοιώματι άνθρώπων γενόμενος και σχήματι εύρεθείς ώς άνθρωπος έταπείνωσεν έαυτόν γενόμενος υπήκοος μέχρι θανάτου [θανάτου δε σταυρού], διό καί ό θεός αύτόν ύπερύψοσεν και έχαρίσατο αύτω τό άνομα τό υπέρ παν άνομα ϊνα έν τω όνόματι ’Ιησού παν γόνυ κάμψη έπουρανίων και έπιγείων καί καταχθονίων καί πάσα γλώσσα έξομολογήσηται άτι Κύριος ’Ιησούς Χριστός είς δόξαν θεού πατρός.14 13 COLLANGE, J.-F. (Phílippiens, 79) alapvetően egyetért az első két strófa elkülönítésével, viszont nem ért egyet a kiegészítéseknek tartott sorok kizárásával (Collange a himnusz egészét páli eredetűnek véli). Ezért a Jeremias által meghatározott strófát felbontja, s így voltaképp négy strófa jön létre: az első kettő a megtestesülésre és a földi létre, a másik kettő a megdicsőülésre vonatkozik. Csak ezt a két utolsó strófát tartjuk szükségesnek külön jelölni: διό καί ό θεός αύτόν ύπερύψοσεν καί έχαρίσατο αύτω τό όνομα τό ύπέρ παν όνομα ινα έν τω όνόματι Ιησού παν γόνυ κάμψη έπουρανίων καί έπιγείων καί καταχθονίων καί πασα γλώσσα έξομολογήσηται ότι Κύριος 'Ιησούς Χριστός είς δόξαν θεοΰ πατρός. Ez a nézet azért nem fogadható el, mivel csak úgy tudja a kétszer négyes felosztást tartani, hogy az egyik tartalmilag egységes mondatot (ϊνα έν τω όνόματι ’Ιησού παν γόνυ κάμψη) megtöri. 14 Hasonló felosztást javasol Müller, U. E., Chnstushymnus, 19; Hofius, O., Christushymnus, 8; Eckey, W., Phi- lipper, 80. Persze azt sem hallgathatjuk el, hogy a 2. strófa végét másként határozzák meg, mert úgy látják: az „Atyaisten dicsőségére” a „mégpedig a kereszthalálig” megjegyzéssel párhuzamos. Hofius és Eckey szerint mindkét megjegyzés szerves része volt az eredeti himnusznak. Müller viszont mindkettőt Pál kiegészítésének tekinti. Az első véleményt megfontolandónak tartjuk, a másodikat kevésbé. TEOLÓGIA 20 46
