Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Filippieknek írt levél Krisztus-himnusza - Fil 2,6-11
A Filippieknek írt levél Krisztus-himnusza - Fii 2,6-11 KOCSIS IMRE 1. A FIL 2,6-11 MŰFAJA, EREDETE ÉS FELÉPÍTÉSE 1.1. Műfaj A biblikusok többnyire himnusznak nevezik a szakaszt. Bár egyéb javaslatok is napvilágot láttak — enkómion (magasztalás),2 epainosz (dicsőítés/hálaadás),3 tanköltemény4 5 —, de ezek nem találtak általános tetszésre. Mi is a himnusz megjelölést tartjuk a legtalálóbbnak, hiszen a J. Roloff által felsorolt, himnuszra alapvetően jellemző vonások megtalálhatók benne: a) Prédikációs stílus: az istenség cselekedetei és tulajdonságai dicsőítve és magasztalva nyernek felsorolást; gyakoriak az appozíciók és vonatkozó mellékmondatok, b) Egyszerű gondolatvezetés: a himnusz nem definiál és nem érvel, hanem hitvallóan dicsőít, c) Participiális szerkezetek halmozása, d) Ritmus, e) Művészi felépítés: hasonló lormulák által versszakok elkülönítése válik lehetővé. 1. 2. Eredet E. Lohmeyer 1928-ban megjelent monográfiája6 óta a biblikusok nagy többsége úgy tartja, hogy a Fii 2,6-11 nem közvetlenül Pál apostol alkotása, hanem már korábban is létezett. A Pál előtti eredetet nyelvi és tartalmi szempontok egyaránt alátámasztják. Mindenekelőtt a sajátos szóhasználatra lehet utalni. A μορφή és άρπαγμός főnevek más páli levélben nem fordulnak elő, a ύπερυψόω és καταχθόνιος szavak pedig egyedül ebben a szövegben találhatók az Újszövetségben. Ugyancsak egyedülállóak az alábbi kifejezések: τό εΐναι ϊσα θεψ; έαυτόν έκενωσεν. Teológiai vonatkozásban az alábbi sajátosságok a figyelemre méltók: a) Pál a δούλος főnevet egyetlen más helyen sem alkalmazza jézusra, b) Pál szemléletében a kereszthalál - feltámadás kettőssége a meghatározó, a himnuszban viszont az önkiüresítés/alázat - felmagasztalás párhuzama a hangsúlyos, c) A himnuszban mncs kifejezett hivatkozás Krisztus halálának szótériológiai jelentőségére (ÜTtép ήμών), holott ez Pál teológiájának meghatározó elemei közé tartozik. Ha az apostol teljesen szabadon fogalmazta volna meg a himnuszt, akkor ezt a szempontot aligha hagyta volna ki.7 2 Vö. Berger, K., Formen und Gattungen im Neuen Testament, A. Francke, Tübingen-Basel, 2005, 402. 3 Vö. Brücker, R., „Christushymnen” oder „epideiktische Passagen”? — Studien zum Stilwechsel im Neuen Testament und seiner Umwelt, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1997, 319. 4 Vö. Walter, N., Philipperbrief, 61k; Eckey, W., Philipper, 80. 5 Vö. Roloff, J., Neues Testament, Neukirchener, Neukirchen-Vluyn 19956, 246. 6 Lohmeyer, E., Kyrios Jesus (lásd az 1. lábjegyzet elejét). 7 Ezeket az érveket nem minden biblikus tartja döntő jelentőségűeknek, s ezért a közvetlen páli eredetnek is vannak képviselői, de összességében kisebbséget alkotnak. Az 1. lábjegyzetben felsorolt szerzők közül csak az alábbiak állítják a páli szerzőséget: Collange, J.-F., Philippiens, 84k; Baumert, N., Der Weg des Trauens, 308. A Pál előtti eredetet és a Páltól való közvetlen származást egyaránt lehetségesnek tartja. Hawthorne, G. F., Philippians, 78; Hengel, M., Präexistenz, 268k. Az. 1. lábjegyzetben említett egyéb szerzők a himnusz ősi, Filippi levelet megelőző létét vallják (bár az esetleges páli kiegészítések megítélését illetően nincsenek egységes állásponton). Az eredetileg 2005-ben megjelent könyvében Hurtado, L. W. igyekszik ezt újból nyomatékosan alátámasztani. A magyar fordításban is elérhető könyv címe meglehetősen provokatív: Hogyan lett Jézus Istenné a Joldön? A bevezetésben azonban a szerző kifejti, hogy ez a cím voltaképp csodálkozást akar kifejezni: hogyan magyarázható az, hogy Jézus Istennek kijáró tiszteletben részesült? TEOLÓGIA 2012/1-2 43
