Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A graduális promóció, mint az egyházi hivatal betöltésének sajátos formája
A graduális promóció, mint az egyházi hivatal betöltésének sajátos formája SZUROMI SZABOLCS ANZELM úgy tekinti Bánk, hogy az a gradualis promotiora, is vonatkozik,49 ilyen kiterjesztő értelmezés viszont sem Vermeerschnél50, sem pl. Conte a Coronatánál51 52 nem található. Egyfelől bizonyos, hogy a jogok - beleértve a szerzett jogokat is - gyakorlásának korlátozását tartalmazó törvényeket nem tágan, hanem szűkén kell értelmezni; másfelől feltehető a kérdés, hogy a gradualis promotiót nem lehet-e az optio egy sajátos formájaként felfogm. Erre a kérdésre a válasz viszont minden kétséget kizáró módon nemleges, mivel az optio éppen arra utal, hogy az ilyen formában megtörténő hivatalbetöltéshez szükséges az azt benyújtó szabadon történő kezdeményezése a megürült káptalani stallum elnyerésére. A gradualis promotio sajátossága ezzel szemben éppen abban áll, hogy a hivatali rangsor alapján, a megüresedett káptalani hivatal alatt hierarchikusan elhelyezkedő hivatalok birtoklói automatikusan egy-egy fokozattal előre lépnek. Ebből a folyamatból tehát hiányzik a hivatalt elnyerni szándékozó szabad kezdeményezése, vagyis az optio lényege. Ezek tükrében a CIC (1917) Can. 396 § 2-t nem tudjuk úgy értelmezni, hogy az kifejezett formában megszüntette volna az optio-hoz hasonló feltételekkel a gradualis promotio intézményét a káptalanok egyes hivatalainak betöltésében. A Sacra Congragatio Concilii hivatalos formában értelmezte annak a kérdését is, ami az optio fennmaradásának kondíciójaként került rögzítésre a CIC (1917)-ben, azaz, hogy ha az már a „lex fundationis”-ban szerepelt, úgy az optio továbbra is megengedett és érvényes formája a káptalani méltóságok betöltésének. Az 1923. június 9-i értelmezés világosan rögzíti, hogy itt nem a szabályzatról (constitutio) beszél a jogalkotó, hanem a szűk értelemben vett eredeti - akár kora vagy érett középkori - alapító oklevélről.32 Ahol tehát ezekben az eredeti alapító oklevelekben szerepelt az optio mint hivatalbetöltési lehetőség, ott a CIC (1917) után, sőt mivel a kérdésre - éppen a káptalanok funkcióinak leszűkítése miatt - az új Egyházi törvénykönyv nem tért ki, az optio továbbra is megengedett; míg a káptalanon belüli gradualis promotio intézményét véleményünk szerint egyáltalán nem érintette a kánonjog egyik kodifikációja sem, ezért azt jogosan és érvényesen gyakorolhatják azok a káptalanok, amelyek szabályzatában vagy élő jogszokásában ez továbbra is szerepel. KONKLÚZIÓ A fentiek jól mutatták az egyházi hivatalok betöltésének kategóriáit és történeti hátterét, különös tekintettel a káptalani méltóságokra és feladatkörökre. Ezeken belül sajátos helyet foglal el a gradualis promotio, mely — bár nem szerepel a hatályos CIC hivatalbetöltési kategóriái között - mégis mind a mai napig létező gyakorlat egyes káptalanokon belül. Megjegyezzük, hogy a gradualis promotio a kánonjogon belül is csak ritkán jelenlévő ősi intézménye nemcsak az egyházjog sajátja, hiszen állami jogrendszeren belül - bár egyre töredékesebb formában - egy helyen szintén fennmaradt. Ez a Bnt Királyi Haditengerészet (British Royal Navy) hivatalbetöltési rendszere. Már az ún. Medieval Black Book of Admiralty is a gradualis promotio alapján rögzítette a különböző szintű kapitányi besorolások 49 Bánk J., Egyházi jog. Az egyházi alkotmányjog alapjai, 138. 50 Vermeersch, A.—1Creusen, J., Epitome iuris canonici cum commentariis ad scholas et ad usum privatum, I. Romae 19242, 263. 51 Conte a Coronata, M., Institutiones iuris canonici ad usum utriusque cleri et scholarum I, Romae 19473. 511; vő. pl. COUSA, A„ E praelectionibus in Librum Secundum Codicis luris Canonici, De Personis, Typis Polyglottis Vaticanis 1948.192. 52 AAS 16 (1923) 432. TEOLÓGIA 2012/3-4 239
