Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A graduális promóció, mint az egyházi hivatal betöltésének sajátos formája
7 talanok túlburjánzó függetlenségét, így a káptalani stallumok betöltésének kérdéskörét is. Az is pontosan követhető, hogy ezek a reformok nemcsak az ún. exempt, azaz közvetlenül a római pápa joghatósága alá tartozó káptalanok tekintetében kerültek megfogalmazásra, hanem a teljes káptalani intézményrendszer vonatkozásában, elősegítve annak jobb központi ellenőrizhetőségét.39 Mindazonáltal a Trienti Zsinat rendelkezései alapvetően nem érintették a szerzett jogokat, így a káptalani hivatalok betöltésének többségére vonatkozó, és a konkrét káptalanban hagyományosan érvényesülő betöltési formákat sem. Szent X. Piusz pápa (1903—1914) — szem előtt tartva több, a Trienti Zsinatot követő kongregációs állásfoglalást40 - tovább szigorította a székesegyházi káptalanok megalapításának és szabályzatuk jóváhagyásának a jogát, azáltal, hogy Sapientia consilio kezdetű teije- delmes konstitúciójával41 fenntartotta azt az Apostoli Szentszéknek.42 A káptalan tagjainak kinevezése - amennyiben nem rendelkezett attól eltérően a Szentszék által jóváhagyott szabályzat - a megyéspüspök kompetenciájában maradt, a székesegyházi káptalan vezetőjének a kinevezése viszont fenn volt tartva a római pápának. Ehhez hasonló előjogot a pápa, egyes káptalanok esetében, a kanonokok kinevezése tekintetében is fenntartott magának; de a régebbi, továbbra is hatályban lévő és nem módosított konkordátumokban a világi hatalom káptalani betöltésekre gyakorolt befolyása is fennmaradhatott.43 SZUROMI SZABOLCS ANZELM A graduális promóció, mint az egyházi hivatal betöltésének sajátos formája IV. AZ OPTIO ÉS A GRADUALIS PROMOTIO A KODIFIKÁLT KÁNONJOGBAN Mint ismert, mind a régi, mind a hatályos jog alapján csak olyan egyházi hivatal kerülhet kánoni betöltésre, amely megüresedett és üresedésben áll.44 45 Már a CIC (1917) Can. 396 § 1 rögzítette, hogy minden káptalan esetében a káptalani méltóságok betöltése fenn van tartva az Apostoli Szentszéknek, amely így újabb lépést jelentett a fentebb már ismertetett 1908. évi Szent X. Piusz általi intézkedéshez képest. Természetesen a Szentszék továbbra is adhatott — és adott is — engedélyeket a Codex általános rendelkezéseitől történő eltérésre (vö. pl. Magyarország tekintetében). Nem szabad azonban azt sem elfelejteni - amint arra Bánk József fel is hívja a figyelmet43 — hogy a szerzett jogokat — kivéve, ha azokat kifejezett formában vonja vissza — a Codex szabályozása érintetlenül hagyta.46 Megjegyzendő, hogy ez az alapelv egy az egyben átkerült az új Egyházi törvénykönyvbe is.47 A CIC (1917) Can. 396 § 2 kifejezetten megtiltja és megszünteti a régi jogban szereplő optio intézményét, ugyanakkor azonban azt is hozzáfűzi, hogy ez nem érinti azokat a káptalanokat, ahol a hivatal betöltésének ezen formája az alapító okiratban szerepel.48 Ezt a mondatot 39 Wernz, F. X., Ius decretalium ad usum praelectionum in scholis textus canonici sive iuris decretalium, II. Romae 1899, 923. 40 Vö. S. C. Concilii, Conversam (27 iun. 1626): Codicis iuris canonici fontes I—IX (ed. Gasparri, P,—Serédi, I.), Romae 1923-1939. V. 246. S. C. Concilii, Nullius Trium Fontium (14 mart., 4 apr. 1772): Codicis iuris canonici fontes (ed. Gasparri, P.-Serédi, I.), VI. 76-77. 41 Pius X, Const. Sapientia consilio (29 iun. 1908): AAS 1 (1909) 9 (§ I, n. 2° 2). 42 Wernz, F. X., Ius decretalium, II. 929. 43 Vö. The Catholic Encyclopedia I—XVI (ed. Herbermann, Ch. G. et alii), New York 1913—1914, III. 582. 44 CIC (1917) Can. 150; vö. Tocanel, P., Compendium praelectionum de normis generalibus et de personis ingemre (Ad usum privatum Auditorum), Roma 1950, 444. CIC Can. 153 § 1; vö. Erdő P., Egyházjog, 168. 45 BánkJ., Egyházi jog. Az egyházi alkotmányjog alapjai, Budapest 1958. 138—139. 46 CIC (1917) Can. 4 - lura aliis quaesita, itemque privilegia atque quae, ab Apostolica Sede ad haec usque tempora personis sive physicis sive moralibus concessa, in usu adhuc sunt nec revocata, integra manent, nisi huius Codicis canonibus expresse revocentur. 47 CIC Can. 4. 48 CIC (1917) Can. 396 — § 2. Prohibetur optio, reprobata contraria consuetudine, sed salva fundationis lege. 238
