Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A graduális promóció, mint az egyházi hivatal betöltésének sajátos formája
A graduális promóció, mint az egyházi hivatal betöltésének sajátos formája SZUROMI SZABOLCS ANZELM II. A KÁPTALAN ÉS A KÁPTALANI HIVATALOK BETÖLTÉSÉNEK EGYEDISÉGE Nem feladatunk a káptalan intézményi kialakulásának részletese leírása15, mindazonáltal néhány általános kánonjogtörténeti elem megemlítése elengedhetetlen a káptalanokon belül létező hivatalbetöltési formák - melyek között pusztán csak egy a gmdualis promotio - hátterének megvilágításához. Ebben a háttérben természetesen eminens helyet foglal el Szent Chrodegang (f766) metzi püspök és az általa 742-ben összeállított Regula Canonicorum,16 de itt említhetjük Nagy Károly rendelkezéseit is 789-ből, 802-ből és 805-ből.17 A káptalanok működésének jogi szabályozása lépésről lépésre történő pontosításához, különösen pedig az egyes székesegyházi káptalanokon belül meglévő hivatalok és hivatal- betöltések kérdésköre egyediségének megértéséhez, számos forrás tanulmányozására van szükség, egészen a VIII. századig visszamenően, amely alapelv fontosságát jól reprezentálja például van Espen 1769-ben Velencében megjelent kánonjogi kommentárjának a kanono- ki testületekkel foglalkozó titulusa.18 Ennek az alapos vizsgálatnak az indoka, hogy a különböző káptalanokra vonatkozó kánoni normák, mind a mai napig, nagyban különbözhetnek egymástól, holott maga a kanonoki testület éppen a püspök és az általa vezetett felszentelt szolgálattevők egységének egyik külső kifejezője. A káptalanok tekintetében, a vissza- és visszatérő közvetlen szentszéki illetékesség megerősítése ellenére, erőteljes eltéréseket látunk mind az egyetemes jogi normák (vö. egyetemes zsinatok, egyetemes jelleggel kiadott vagy későbbi rendelkezéssel ilyet elnyert pápai dekretálisok), mind a részlegesjogban érvényesülő egyediségek tekintetében (vö. pápai privilégium-levelek, részleges zsinatok, püspöki határozatok, káptalani szabályzatok). Fontosnak kell tehát tekintenünk a káptalanok osztályozása, stallumainak betöltése és működésük pontos leírása tekintetében nemcsak a 816. évi Aacheni Birodalmi Zsinat által rögzített szabályzat,19 a 873. évi Kölni Zsinat20 vagy az 1059. évi Római Zsinat határozatait,21 hanem a II. Lateráni Zsinat (1139),22 a III. Lateráni Zsinat (1179),23 a IV. Lateráni Zsinat (1215),24 a Vienne-i Zsinat (13.11—1312),25 a Basel-Ferrara-Firenzei Zsinat (1431-1445)26 és a Trienti Zsinat rendel15 Részletesen vö. pl. Dictionnaire d’histoire et degéographie ecclésiastiques, XII. 358—370. PlöCHL, W. M., Geschichte des Kirchenrechts, I. Wien-München I9602. 350-352. FONESCA, C. D., Vescovi, capitoli cattedrali e canoniche regolari, in Vescovi e diocesi in Italia I (1990) 83-138. Picke, J., Cathédrales, collégiales et chanoines séculiers. Quelques livres récents, in Revue d’histoire ecclesiastique 86 (1991) 355-370. SzuROMl Sz. A., Szempontok a katolikus egyház jogrendjének működéséhez (Bibliotheca Instituti Postgradualis luris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/13), Budapest 2010. 104-112. SZUROMI, Sz. A., II diritto e i doveripropri dei Capitolo dei canonici. Annota- zioni sui cambiamento dei compiti in un istituzione antica della Chiesa, in Folia Theologica 20 (2010) 113—124. 16Imbert, J., Les tempes Carolingiens (741-891). L’Église: les institutions (Histoire du Droit et des Institutions de l’Eghse en Occidemt V/l), Paris 1994. 100—101. 17 Capitularia regum /rancorum (MGH Leges III/1; ed. Boretius, A.), I. Hannover 1883 (repr. 1984) 125. 18 VAN Espen, Z. B., Opera omnia canonica. Integra et Completa; Quae hactenus in lucem prodierunt; in sex partes distributa quibus accedit pars septima complectens Commentarium in Canones et Decreta luris Veteris ac Novi, I. Venetiis 1769. 34, 43. 19 Sacrorum conciliorum nova et amplissima collectio I—XXXI (ed. Mansi, I. D.), Florentinae—Venetiis 17o7—1798 (új kiadás folytatással: ed. Petit, L.-Martin, J. M., I-LX, Paris-Leipzig-Arnheim 1899-1927) [továbbiakban Mansi], XIV. 230. Vö. Lexikon des Mittelalters, München-Zürich 1977-1999. IV. 938. 20 Mansi XVII. 275-280. 21 Mansi XIX. 907-912. 22 Cone. Lateranense II (1139), Can. 28: COD 203. 23 Cone. Lateranense III (1179), Cann. 3—4, 8, 15, 18: COD 212—213, 215, 219, 220. 24 Cone. Lateranense IV (1215), Const. 7: COD 237. 25 Cone. Viennense (1311—1312), Deer. 5: COD 363. 26 Cone. Basileense— Ferrariense— Florentinum — Romanum, Sessio XII (13 iul. 1433), Decretum de electionibus et confirmationibus episcoporum et praelatorum: COD 469. TEOLÓGIA 2012/3-4 235
