Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)

2012 / 3-4. szám - Szennay András: Heinrich Fries Magyarországon - 100 éve született az ökumené munkása

SZENNAY ANDRAS Heinrich Fries Magyarországon -100 éve született az ökumené munkása elérni a Knsztus-akarta teljes egységet, ezért a Szent Zsinat is buzdítja a katolikus híveket, hogy ismeijék löl az idők jeleit és szorgalmasan vegyék ki részüket az ökumenikus munká­ból. .. a Szent Zsinat örömmel tapasztalja, hogy napról napra több katolikus veszi ki részét az ökumenikus mozgalomból; ezt a mozgalmat azzal ajánlja minden püspöknek, hogy jó elgondolásokkal mozdítsák elő, és nagy bölcsességgel ők maguk irányítsák.”15 A kereszténység megosztottságáról szó szerint azt mondja a zsinat, hogy az egészen nyilvánvalóan ellene mond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot, és károsítja a szent ügyet, az evangélium hirdetését. Majd hozzáfűzi: A történelem Ura napjainkban árasztani kezdte a megosztott kereszténységre a komoly megbánás és az egység utáni vá­gyakozás kegyelmét.16 E néhány idézet már röviden utal rá, hogy a II. Vatikánum után Európa-szerte, sőt világszerte egyre komolyabban kezdtek foglalkozni a szakteológusok az ökumené prob­lémáival, feladataival. (Magyarországon minderre csak lassan kezdett beérni a helyzet.) Az egyház Isten vándorló népének tartja magát. Ezzel a gondolattal egybekapcsoló­dik a közösség szakadatlan megújulása éppúgy, mint az egyház ideiglenességének és mú­landóságának tudata, nem kevésbé a kudarc és a bűn megvallása. „Tisztán látom - mondta egy előadásában Fries - a pápa és a püspökök gondját, mellyel a hitközösség egysége és az eucharisztia — mint az egyház életének közép- és fénypontja méltósága — iránt viseltetnek. De megkérdezem: nem lehetne-e már most, nem általánosan és differenciálatlanul vagy kapkodva... — bizonyos helyzetekben és alkal­makkor a hit és szeretet közösségének ama feltételeit kialakítani, amelyek a Krisztus köré gyűlő... asztalközösségnek előfeltételei lehetnének. ... A II. Vatikánum és hatástörténete által az elmúlt 20 évben az ökumenizmus terén többet értünk el, mint korábban, az év­századok alatt. Kari Lehman püspök az utóbbi években megtett utat az emberiség törté­nelmében végbement olyan csodának nevezte, amely csak ntkán ismétlődik meg. Ez okot ad az örömre és hálára... A még el nem ért eredmények okozta fájdalomnál legyen na­gyobb a már megtermett gyümölcsök láttán érzett öröm. A termés valószínűleg gazda­gabb annál, mint amit a zsinat kezdetén vagy végén reméltünk volna. Az ökumené húsz évvel a II. Vatikánum után sem jutott nyugvópontra. A zsinat ökumenikus kijelentései és eseményei bizonyosan hosszú ideig tartó összegyházi recepciót igényelnek, elsősorban 15 „ Unitatis redintengratio ” — Határozat az ökumenizmusról, I. fejezet: Az ökumenizmus katolikus elveiről, 4. bekez­dés — in: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai (szerk. Diós I.), Szent István Társulat, Budapest 2000, 255., 257. (Szent István Kézikönyvek 2.) 16 „A keresztények közötti egység helyreállításának előmozdítása a II. Vatikáni Egyetemes Szent Zsinat egyik fő célja. Az Úr Krisztus ugyanis egy és egyetlen Egyházat alapított, mégis több keresztény közösség mutatkozik úgy az emberek előtt, mint Jézus Krisztus igazi öröksége; valamennyien az Úr tanítványának vallják ugyan magukat, de különbözőképpen vélekednek, és külön utakon járnak, mintha maga Krisztus oszlott volna meg. Ez a megosz­tottság kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára. A századok Ura azonban, aki irántunk, bűnösök iránti kegyelmének tervét bölcsen és türelmesen valósítja meg, napjaink­ban az egymástól különvált keresztényekre bőségesebben kezdte árasztani a megbánás lelkét és az egység vágyát. E kegye­lem szerte a világon sok embert megmozgatott és a Szentlélek kegyelmének ihletésére még különvált testvéreink között is napról napra szélesebb körben mozgalom kezdődött a keresztények egységének helyreállításáért. Ebben az egységmozgalomban, más szóval ökumenikus mozgalomban azok vesznek részt, akik a Szentháromság Istent hívják segítségül és Jézust vallják Úrnak és Megváltónak, s nemcsak egyénenként, hanem azokban a közösségek­ben, melyekben meghallották az evangéliumot, s melyet mindegyikük a maga és Isten Egyházának nevez. „ Uni­tatis redintengratio” — Határozat az ökumenizmusról. Bevezetés, in A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai (szerk. Diós I.), Szent István Társulat, Budapest 2000, 251. (Szent István Kézikönyvek 2) 230

Next

/
Thumbnails
Contents