Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Szennay András: Heinrich Fries Magyarországon - 100 éve született az ökumené munkása
Heinrich Fries Magyarországon - 100 éve született az ökumené munkása SZENNAY ANDRÁS is a közösségekben, gyülekezetekben... Az ökumenére is áll: a megállapodott nyugalom — visszalépés. A célhoz vezető utak — a történelem tanúsága szerint — kis lépésekkel indulnak, és alulról kezdődnek.”17 Hazai teológiai folyóiratunk, a Teológia olykor teljes számával, máskor egy-egy írás, tanulmány publikálásával igyekezett a zsinat által kijelölt feladatban részt vállalni. Ilyen alkalmakkor ismételten kértünk Fries professzortól írást, illetőleg adtunk hírt nemzetközi ökumenikus rendezvényekről. Egy ilyen konferencia vázlatos ismertetésével és Fries professzor felszólalásával szeretnénk rámutatni, hogy Fries aktívan működött közre a zsinat által megjelölt feladat munkálásában. A Teológia című folyóirat 1986. évi 1. számában jelent meg a következő ismertetés: „Heinrich Fries, a müncheni katolikus teológián a fundamentális és ökumenizmus professzora hangoztatta: a pápaság nem várhat tétlenül arra, hogy a kereszténység hozzátérjen, és nem elég - mint ezt az új egyházi törvénykönyv teszi - csak eddig körülírt mivoltát ismételten és egyre élesebben hangsúlyoznia. Felelnie kell arra a kérdésre: milyen feladatokat vállal és teljesít a katolicizmuson belül és a keresztények összességével szemben. Éppen a jelenlegi pápa lehet leginkább tudatában, hogy a személye iránti rokon- szenv, amely például utazásai alkalmával megnyilvánul, még egyáltalán nem jelenti hivatali tisztségének elfogadását. Amit ebben a tekintetben tehetne, azt jól kifejezi az »ecclesia semper reformanda« célkitűzése. Az élő, konkrét és valóságos kereszténység perspektíváiban, vagyis a szüntelen megújulás szellemében kell gondolkodnia annak, aki az elsőbbségre jogot formál — az új kódexben sajnos nem található fogalmazás alapján: »Isten szolgáinak szolgája«. — A pápaság benső megújulása tehát az eredeti, apostoli tisztség értelmében és szellemében kell, hogy haladjon, tudatosítva azt is, hogy a történelem folyamán nem-kívánatos elemek vegyültek eszméjéhez. Az »eredeti« jelző nem okvetlenül az időben megelőző állapotot, hanem sokkal inkább a hitelesen apostoli szellemet kifejező normát jelenti. Ezen túlmenően a pápaság feladata, hogy a jelen történelmi órában az egyesülés és engesztelődés leghatározottabb szószólója legyen. - Szerepe tehát az ökumenizmus jövője szempontjából csakis az újszövetségi értelemben vett »szolgáló Péter tisztsége« lehet. Világosan kell végre látni, hogy az egyházak egysége nem jelentheti azt a »pápai egyházat«, amelyben az egyház létét kizárólag a pápaság szempontjából tekintik és értik. Ezt a szemléletmódot már túlhaladta a II. Vatikánum. Konkrétan kifejezve: a jövő reménybeli egységes egyháza nem központilag irányított és szabályozott, uniformizált és Európára koncentrált egység lesz, hanem valóban világegyház; különböző kultúrákba beilleszkedő, a sokszor emlegetett »inkulturációt« kivitelező egység a sokféleségben. Ezt az egységet a pápának nem szabad egyformára szabnia, uniformizálnia, hanem őriznie kell. Épp ezért a kormányzati, jurisdikcionális illetékesség sem jelenti azt, hogy a pápa abszolút, núnden kötöttségtől független uralkodó. Hatalmának tényleges határai vannak, amelyeket egyrészt a kinyilatkoztatás határoz meg, másrészt ugyancsak a Szentírásra épülő kapcsolata a püspökök kollégiumához, amelyet nem a pápa hívott létre, tehát nem is szüntetheti meg. Az egyház alapjának, a püspöki struktúrának és a kollegialitás elvének még világosabban kifejezésre kell jutnia. - A helyi részegyházak ténylegesen adottak; ebből pedig a szubszidiaritás elve következik, amelyet a katolikus egyház szociális tanítása kifelé annyira hangoztat, és amit saját benső életében még inkább alkalmaznia kellene. Ez azt jelenti, hogy a helyi közösségek, püspökségek, egyházközségek, egyháztartományok maguk oldják meg 17 Fries, H., Ökumenische Hoffnungen, in Zur Debatte. Themen der Katholischen Akademie in Bayern 16 (1986), 5-6. Magyarul: Ökumenikus remények (ford. Gáspár Cs. L.), in Teológia 24 (1990/4), 245—248. TEOLÓGIA 2012/3-4 231
