Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Szennay András: Heinrich Fries Magyarországon - 100 éve született az ökumené munkása
Heinrich Fries Magyarországon - 100 éve született az ökumené munkása SZENNAY ANDRÁS amikor például ekként érvelt: házastársakat és családokat nem lehet a közös eucharisztikus asztaltól elszakítani. Néhány év szünet után Fries Kari Rahnerrel együtt az egyházak egyesülésére vonatkozó konkrét megfontolásokkal jelentkezett.13 Saját munkájukat úgy értékelték, mint a keresztények közös jajkiáltását — azokét, akik úgy vélik, hogy ebben az ügyben már semmit nem lehet tovább tenni, jóllehet a keresztények egysége a legmagasabb prioritást élvezi. Nyolc rövid tézisben kimerítően megfogalmazták annak megalapozását, hogy a keresztények egysége már ma lehetséges, ti. akkor, ha az egyházak közösen elfogadják a Szentírás és az ősegyház hitvallásait, továbbá a későbbi fejlődésekről sem mondanak negatív ítéletet. Rahner és Fries — az egyik 80 éves ekkor, a másik elmúlt 70 — tézisei érthető módon élénk reakciókat váltottak ki. Igaz, az első megnyilatkozások nagyon is pozitívak voltak. A sajtó az ökumenikus elhatározottság új fázisát ünnepelte. Természetesen egyéb hangok is jelentkeztek. Josef Ratzinger pl. ezt írta: „Rahner és Fries téziseikkel a teológia »műfogásos akrobatamutatványát« valósították meg... Az egyes konfessziókat nem lehet úgy kezelni, mint a kaszárnya udvarán egymás felé menetelő katonákat, akik ezt mondják: fő, hogy közösen masírozunk; hogy közben mire gondolnak, az egyáltalán nem olyan fontos.”14 A kemény megjegyzést Fries nehezen viselte, de amikor egyesek az igazhitűséget is megvonták tőle, az már tragikusan érintette. Emlegette, hogy a történelem során az egyházi vitákban gyakran lehetett rosszakarattal találkozni, s az sem ritka, hogy az egyházhűséget is kérdőre vonják. Fries ezen események után — olykor mint „mérges öregember” - szembeszállt a tárgyszerűden kritikával, a tévedéseket korrigálta. 1998-ban bekövetkezett haláláig küzdött meggyőződéséért. Ökumenikus törekvéseivel kapcsolatban összefoglalóan elmondhatjuk, hogy indításai a mozgalom számára ma éppúgy aktuálisak, mint évtizedekkel ezelőtt. Oly utakra mutatott rá, amelyek továbbvezetnek, és amelyekre tovább lehet építeni. Nem ok nélkül hordozza a szövegeiből összeállított, születésének 100. évfordulójára kiadott könyv a címet: Mut zur Ökumene. HEINRICH FRIES A MAGYAR TEOLÓGIÁBAN Heinrich Friesnek nemcsak személyes kapcsolata volt Magyarországgal, hanem írásaival is előmozdította a magyar ökumené szolgálatát. A hazai Teológia című folyóirat többször adott ismertetést munkásságáról. Példaként álljon alább két rövid idézet a Teológiában megjelent írásából. A hazai állapotokról elöljáróban azt mondhatjuk, hogy hosszú időnek kellett eltelnie, míg a II. Vatikáni Zsinat után hazánkban is úgy fogalmazhattunk, hogy az ökumemzmus a Szentlélek műve. A Zsinat tanítása szerint: „...napjainkban a Szentlélek kegyelmének ihletésére világszerte sokféle módon törekszenek - imádsággal, szóval és cselekedettel 13 Rahner, Κ.-Fries, H., Einigung der Kirchen - reale Möglichkeit (Quaestiones Disputatae, Bd. 100), Freiburg/Brsg. -Basel-Wien, 1983; további kiadásai: Einigung der Kirchen - reale Möglichkeit. Erweiterte Sonderausgabe. Mit einer Bilanz „Zustimmung und Kritik”, Freiburg/Brsg.-Basel-Wien, 1985; amerikai kiadás: Unity of Churches. An actual possibility, Philadelphia-New York 1985; spanyol kiadás: La Union de las Iglesias. Una possibilidad real, Barcelona, 1987. 14 Vö. 6. jegyzet. TEOLÓGIA 2012/3-4 229