Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Szennay András: Heinrich Fries Magyarországon - 100 éve született az ökumené munkása
SZENNAY ANDRÁS Heinrich Fries Magyarországon -100 éve született az Ökumene munkása Egyházi részről olyan nagy tiszteletadással és elismeréssel kísérték utolsó útjára, melyet élete során csak ritkán tapasztalhatott. A gyászistentiszteletet Friedrich Wetter bíboros mutatta be Münchenben. Oedheimben, hazai közösségében Walter Kasper, a helyi megyéspüspök beszédében különösen Fries ökumenikus érdemeit emelte ki.4 Temetkezési helye Oedheim lett, amelyet München mellett mindig második hazájának tekintett. 1998. november 19-én helyezték örök nyugalomra. JELENTŐSÉGE Heinrich Fries születésének 100. évfordulóján, 2011-ben négy professzornak, akik előbb Fries tanítványai, majd kollégái voltak, közös munkája jelent meg a nagy fundamentál- teológus munkásságáról.5 Elmondják, hogy Fries a XX. századnak egyik kiemelkedő teológusa volt. Könyvei és egyéb írásai messze túlmutatnak a szaktudós publikációm. Számos alkalommal igyekezett az elbizonytalanodó, de mégis hinni akaró emberek segítségére lenni. Ügy írt, hogy az átlaghívő és kérdező ember is megértse gondolatait. Életének fontos témája a hit kérdései voltak. Az a hit foglalkoztatta, mely segítséget nyújt, hogy az ember eljuthasson saját szellemi-lelki teljességéhez. Az a hit, amely segíti az embert, hogy személyes döntéseivel az evilági, majd örök boldogság felé vezérelhesse életútját. Második nagy témája az egyház volt. A hithez hasonlóan az egyház problematikáját is a katolikus tundamentálteológia (és a dogmatika) tárgyalja. 1954-ben Stuttgartban megjelent első könyve (Die Kirche als Anwalt des Menschen) már utal rá, hogy az ember reménységére, egyszersmind pedig a jövővel kapcsolatos félelmeire is válaszokat keres: milyen legyen az az Egyház, amelyben élnünk kell, mit nyújt számunkra az üdvösség felé vezető úton. Ebben az összefüggésben dolgozott Fries a keresztények egységével, az ökumenével foglalkozó nagy témakörön is. Személyesen is megszenvedte a keresztények megosztottságának botrányát. E nagy témakörben mutatkozott meg igazán, hogy mennyire bátor teológus volt. Sohasem rezignált, egyházát igyekezett az ökumené ügyének vonatkozásaiban mindig „lendületben tartani”. Heinrich Fries munkásságáról szóló dolgozatunkban fontos helyet kaphat Peter Neuner müncheni dogmatikaprofesszornak, Fries volt tanítványának emlékezése.6 Fnes, aki Neuner szennt is a XX. század katolikus teológiájának egyik kiemelkedő alakja volt, John Henry Newman vallásfilozófiájáról szóló doktori értekezésével számos szakember érdeklődését keltette föl. Később mint a fundamentális teológia professzora konzekvensen antropocentrikus gondolatokra épített: az ember valóságát, tapasztalatait és a transzcendenciára való nyitottságát és ráutaltságát tekintette kiindulópontnak. A hit Fries gondolkodásában sohasem teher, hanem az isteni és egyházi tekintélyre, az emberi alázatra épülő valóság, az ember reménységének és kívánságának kiteljesülése. Az, mivel 4 Vő. Neuner, P., Heinrich Fries — Ein Leben im Dienst der Ökumene, in Stimmen der Zeit 124 (1999), 11, 757-770. 5 Brosseder, J.-Neuer, P.-Pesch, O. H.-Werbick, J., Heinrich Fries. Mut zur Ökumene. Erfahrungen - Hoffnungen — Visionen, Grünewald Verlag, 2011. 6 Neuner, P., Mut zur Ökumene, in Christ in der Gegenwart, 2012/1 sz. 17—18. (A szerző fordítása.) 226
