Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Rosner Zsolt: Nesselrode Vilmos pécsi püspök hagyatéka - Egy feszültségekkel teli életmű utolsó akkordja
ROSNER ZSOLT Nesselrode Vilmos pécsi püspök hagyatéka - Egy feszültségekkel teli életmű utolsó akkordja megerősítette a Nesselrode durva visszaéléseiről szóló állításokat, hivatkozva a nemes vármegye és a város közvéleményére is.39 Dullersperg Ferdinándot a hagyatéki akták egy helyütt királyi pécsi sófelügyelőnek nevezik.40 Pécsett 1713-tól létezett sóhivatal,41 ám hogy ebben meddig viselt hivatalt Dullersperg, és milyen más hivatali ténykedései voltak, erre nincs feldolgozott adat. 4. A hagyatéki eljárás A hagyatéki eljárásban tehát a kincstár érdekeit képviselő Magyar Királyi Kamara pro vízóra és az új püspök és a káptalan nevében eljáró nagyprépost ütköztették álláspontjukat. A rendezetlen jogi háttér adta bizonytalanságok mellett az ügy kuszaságát fokozta a végrendelet hiánya is. Ezért hiúsult meg a kamarai leltározás részben másodszorra is. Az érdekek három területen ütköztek: a) A szeminárium és a városi kórház javára tett adományozások A nagyprépost hivatkozási alapját a szeminárium és a városi kórház javára tett adományozások ügyében az 1703. június 15-én megerősítést nyert Kollonich-féle egyezmény képezi. Ennek 4. pontja szerint a hagyaték értékének harmada száll a kamarára, harmada a szemináriumé, harmada pedig a rokonoké vagy kegyes célokra (ez esetben a városi kórház) fordítandó.42 Mivel az elhunyt püspök halála előtt egy évvel ígéretet tett arra, hogy a városi kórháznak adományozza ingóságait, valamint a szemináriumnak és az egyháznak adományoz egy nagyobb összeget, Bakics nagyprépost bő egy hónapig kísérletezett azzal, hogy ennek az adományozásnak végrendelet hiányában is érvényt szerezzen, ez azonban nem sikerült. A kamarai prefektus utasításaiban és jelentéseiben nyoma sincs ennek a „harma- dolási kedvnek”. Az 1723. április 29-én a gravamenek 76. pontjához készült királyi leirat 1. pontja mindjárt leszögezi, hogy az egyházi javadalmak törvényes örököse a kincstár.43 Ha lehet, akkor tehát minden hátrahagyott érték bekebelezése volt a kamarai megbízott feladata. b) A házi felszerelés A Kollonich-féle egyezmény szerint a házi felszerelések az utódot illetik.44 Ám az 1723. április 29-én a gravamenek 76. pontjához készült királyi leirat 13. pontja szerint azonban a gazdasági és házi felszerelést is leltárba kell venni, mert ugyanannyit kell hagyományozni az utódra, amennyit átvett.45 így a hátrahagyott ingóságok számbavétele történik meg esetünkben először. Feltűnő, hogy a használati tárgyak közül jobbára csak azok kerültek a leltárba, amelyeket a Kollonich-féle egyezmény is már mint átadandó felszerelést nevesített: asztal, konyha, pincekészlet, szék, ágy, szőnyeg (3. pont). A leltárban alig található ruha vagy okirat, könyv pedig egyáltalán nincs benne. Feltételezhető, hogy ez a leltár tényleg az utódnak történő átadás célját szolgálja, és a püspöki palotában eleve csak ezek a tár39 MOL Kam. Lt.. Jes. B. 117. fasc. 48. Nr. 142-143. Ld. Fricsyjegyzeteit. 40 HKA Hoff. Ung. r. Nr. 662, föl. 324. 41 Fallenbüchl Zoltán, 1979, 281. 42 KollAnyi, 1896, 203sk. 43 KollAnyi, 1896, 238sk. 44 KollAnyi, 1896, 203sk. 45 KollAnyi, 1896, 238sk. 210
