Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Perendy László: Imago Dei - Nüsszai Szent Gergely az ember teremtéséről és természetéről
PERENDY LÁSZLÓ Imago Del - Nüsszal Szent Gergely az ember teremtéséről és természetéről képmásként jött létre, s más az, amely jelenleg nyomorúságos állapotában megmutatkozik. „Megalkotta Isten az embert, Isten képmására alkotta őt” (Tér 1,27) - mondja. A képmásként létrejött teremtésének ezzel vége van. Ezután folytatja a teremtés elbeszélését, és ezt mondja: „Férfinak és nőnek teremtette őket”. Gondolom, mindenki tudja, hogy az ősképre ez nem vonatkozik. Hiszen Krisztus Jézusban „nincs férfi és nő” (Gál 3,28) — ahogy az apostol tanítja. Mégis, a tanítás úgy szól, hogy az ember erre a két nemre oszlik. Természetünk felépítése tehát kettős, egyrészt az isteni természethez hasonló, másrészt pedig e megkülönböztetés értelmében megosztott. Hiszen a szövegösszefüggés alapján a Szentírás valami ilyenre céloz, amikor először azt mondja: „Megalkotta Isten az embert, Isten képére alkotta őt”, majd a mondottakhoz hozzáteszi: „Férfinak és nőnek alkotta őket”, ami pedig már idegen mindattól, amit Istennel kapcsolatban gondolunk. Úgy gondolom, a sugalmazott írás a mondottakkal valami nagy és fenséges tanítást hagyományoz ránk. A tanítás pedig ez: az ember két egymással szembenálló véglet között foglal helyet, az isteni és testetlen természet, valamint az értelmetlen és állati élet között. Az összetett emberi természetben ugyanis mindkettő felfedezhető: az isteniből származik az értelmes és gondolkodó rész, melynek nincs köze férfi és nő különbségéhez, az állati természetből való viszont a testalkat, a férfinak és nőnek megfelelő felépítés. Mindkettő feltétlenül megvan mindenkiben, aki az emberi élet részese. Elsőbbsége van azonban a szellemi természetnek, amint ezt az ember teremtésének sorrendjéből megtudjuk; az állati természettel való rokonság és közösség csak utólag jött létre.6 Az első teremtés során tehát „képére és hasonlatosságára” teremtette Isten az embert.7 A „férfinak és nőnek teremtette” kijelentés Gergely szerint tehát arra utal, hogy külön mozzanatról, egy második teremtésről van szó, hiszen Isten a nemiség8 kategóriája feletti és teljesen szellemi létező. A Genezis állítása tehát, hogy „férfinak és nőnek teremtette” b Az ember teremtéséről (ford. Vanyó L.), in Az isteni és az emberi természetről I. (szerk. Vidrányi K.), Görög egyház-, atyák, Budapest 1994, 169—262, 210—1; a patrisztikus kor antropológiájával is foglalkozik Frenyó Zoltán bevezetője: 9-76. 7 A Nüsszai Szent Gergely antropológiájáról értekező magyar nyelvű szakirodalom is jelentősen gazdagodott az utóbbi években; lásd: TÓTH J., Test és lélek. Antropológia és értelmezés Nüsszai Szent Gergely műveiben (Catena monográfiák, 8), Budapest 2006; Vanyó L., Nüsszai Szent Gergely teológiai antropológiája (Litteratura Patristica, 3), Budapest 2010. Gergely műveinek legfontosabb magyar kiadásai: A kappadókiai atyák (Nagy Szent Baszileiosz, Na- zianzoszi Szent Gergely, Nüsszai Szent Gergely és Ikonioni Amphilokhiosz (ÓI 6, szerk. Vanyó L.), Budapest 1983; Nüsszai Szent Gergely művei (Ól 18, szerk. uő), Budapest 2002. 8 Az ember nemek szerinti megosztottságával kapcsolatban érdekességként idézzük fel Platón Lakoma című dialógusának ezt a részletét: „.. .eredeti természetünk szerint teljes egészek voltunk (τοΰτο γάρ έστι το αίτιον, οτι ή αρχαία φύσις ημών ήν αϋτη καί ήμεν ολοι) s a teljesség vágyát és keresését hívjuk Erósznak. Mert azelőtt, mint mondtam, egyek voltunk; később azonban vétkeink miatt kétfelé szórt bennünket az isten (και προ τόΰ, ώσπερ λέγω, Μν ήμεν, νυνί δέ διά την άδικίαν διφκίσθημεν ύπό τοΰ θεοΰ), mint a lakedaimóniak az arkadiaiakat.”; lásd Platón: A lakoma (ford. Telegdi Zs.), in Platón összes művei (szerk. Falus R.), Vol. I., Budapest 1984, 973. A görögül idézett részek forrása: Platonis opera (szerk. Burnet, I.), Tomus II, Oxford 1984, 179. Anthony Meredith is felfigyel erre a részleges párhuzamra: mind A lakoma 189C és következőkben, mind pedig a De hominis opificio 16. fejezetében az emberi nem kezdetben aszexuális létezőként jelenik meg. Platón művében a szexuális differenciálódás egyértelműen a bűn következménye, Gergelynél azonban az Isten által előre látott emberi bukás miatt bekövetkező, a jóságos isteni gondviselés által hozott döntés folyománya; lásd: Meredith, A., Gregory ofi Nyssa (The Early Church Fathers), London—New York 1999, 85. A platonizmus és az egyházatyák kapcsolatáról lásd: Arnou, R., Platonisme des Peres, in Dictionnaire de théologie catholique, Fascicules CVIII—CIX (Paris 1934), cols. 2258—392. A De opificio hominis 16. fejezetével a platóni realizmus és az egyház szótériológiai tanításának esedeges összefüggésével (Harnack vetette fel) kapcsolatban foglalkozik Arnou. O úgy látja, hogy Gergely egyál-, talán nem az egyház hivatalos tanításaként, hanem saját exegetikai próbálkozásaként mutatja be megoldási kísérle198
