Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Mitták Tünde: Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában - a fogalmi, valamint a jogi státusz változása tükrében
Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában... MITTÁK TÜNDE A hivatalos jogi személyiséggel rendelkező hivatalos társulások, illetve a magánjogi személyiséggel rendelkező magántársulások ezen elismerési eljáráson túl — többek között — még abban is különböznek, hogy amíg az előbbiek a küldetésüket az egyház nevében teljesítik, addig az utóbbiak a feladatukat saját nevükben végzik. Mindezek alapján azt az álláspontot képviseljük, hogy a világi harmadrendek lehetnek hivatalos és magántársulások egyaránt, és ez utóbbiak attól függően rendelkeznek jogi személyiséggel, hogy az illetékes egyházi hatóság formális határozatával megadta-e számukra ezt a státust. 4. A fogadalomtétel következményei a világi jogban Fontos megemlíteni, hogy különösen a vagyonjog tekintetében érvényesülnie kell annak, hogy a rendelkezések és tett jognyilatkozatok mindig igazodjanak a polgári törvényekhez. Ellenkező esetben a jogügylet civiljogi értelemben semmis (negotium nullum).43 Kánonjogi értelemben pedig a fogadalommal ellentétes cselekedetek érvénytelenek.44 Mindezeknek a tisztázását azért tartjuk fontosnak, mert a gyakorlatban a fogadalom, illetve következményeinek a jogi megítélése közel sem mutat ilyen egyszerű képet. Meggyőző az az érvelés, hogy a fogadalomtétel által civiljogi értelemben — legyen az örök vagy ideiglenes fogadalom — ún. naturalis obligatio keletkezik, azaz világi bíróság által vagy más civiljogi úton ki nem kényszeríthető, olyan természetes kötelem, amely csupán erkölcsileg kötelez, mégis vissza nem követelhető.45 A kötelem, illetve az általa keletkezett tulajdonjog tárgya szerint a tulajdonátruházás joghatásának megítélése az állam részéről természetesen eltérő lehet.46 Ezzel szemben a világi harmadrendiek egyszerű fogadalma még kevésbé fejt ki magánjogi értelemben vett joghatásokat, hiszen tartalmát tekintve valójában egy olyan ígéret, amely nem érinti sem a szerzőképességet, sem pedig a jognyilatkozat-tételi képességet. Ezáltal a terciánus és a világi harmadrend közötti kapcsolat megítélésének kérdésében a legkevésbé merülhet fel konfliktus a világi jog, illetve kánonjog között. Problémát tulajdonképpen csak a hétköznapi gyakorlatban tapasztalhatunk, amely abból adódik, hogy az egyes szabályzatok a harmadrendiek ígéretét is ugyanazzal a fogadalom kifejezéssel illetik, mint a valódi, szerzetesek által tett votumot. Míg a szerzetes az örök fogadalom révén önként és szabadon határoz az őt egyébként megillető jogok gyakorlásának korlátozásáról - így a szegénységi fogadalom által a szerzőképességről és birtoklási jogról, az engedelmességi fogadalom során a jognyilatkozat tételi képességről -, addig a terciáriusok egyszerű fogadalma a jogcselekmények hatását egyáltalán nem érinti. Ebből következően az állami jog a modern korban is általában csak a szerzetesi örök fogadalomhoz fűz polgári jogkövetkezményeket, a harmadrendiek fogadalma magánjogi értelemben irreleváns. A jogtechnikai megoldások természetesen 43 Lásd CIC Can. 1290 és CIC (1917) Can. 1529. vő. Ptk. 8. § (3), 11. § (3), 12/C. § (1), 15/A. § (1), 17. § (2), 75. § (3), 200. § (2); vő. Földi A.-Hamza G., A római jog története, 386-399. LAbady T., A magyar magánjog (polgári jog) általános része (Dialóg Campus Szakkönyvek), Budapest-Pécs 20023, 299-300. 44 Lanczkowski J., A szerzetesség kislexikona, 184-185. 45 Fefcenczy R.—Szuromi Sz. A., Mennyiben érinti kánonjogi, illetve polgári jogi szempontból, 77—84. Ferenczy, R.— Szuromi, Sz. A., Quanto incidono sulla capacitágiuridica e su Quella di agire della persona fisica i voti emessi negli istituti religiosi in Commentarium pro religiosis et missionaris 83 (2002), 191-208. 46 SZUROMI Sz. A., A tulajdon és a birtok kérdése a szerzetes intézményekben, in Jogtudományi Közlöny 56 (2001), , 487-490. 194
