Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Mitták Tünde: Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában - a fogalmi, valamint a jogi státusz változása tükrében
függ az egyes országokban működő, állam és egyház viszonyát szabályozó modelltől. Az állami és egyházi jogrend közötti recipiált szabályok helyes értelmezése tehát sokszor csak mindkét jogrend, illetve jogtörténeti háttér ismeretében lehetséges. III. ÖSSZEGZÉS A CIC (1917) szabályozásához képest a hatályos Egyházi törvénykönyv a társulásokra már egységes terminológiát használ (consociatio). Az általános szabályok szerint a krisztushívőknek — legyenek akár klerikusok, akár laikusok — alapvető joga a társulási szabadság (CIC 215. kán.). Ezen jog alapján alkothatnak különböző közösségeket, amelyek lehetnek hivatalos vagy magántársulások. A kánom jogrendben azonban csak azok a társulások nyernek elismerést, amelyek a kódexben meghatározott célok valamelyikének megvalósítására alakulnak és az egyház természetfeletti küldetésével kapcsolatosak (CIC 298. kán.). A harmadrendek olyan társulások, amelyek nem tartoznak a megszentelt élet intézményeihez, azonban valamely szerzetes intézmény mellett és szellemében alakulnak meg. A világi terciáriusok, illetve terciáriák pedig — szemben a közösségi életet élő, de szintén nem a megszentelt élet intézményeihez tartozó apostoli élet társaságainak tagjaival — a világban élve törekszenek a tökéletesebb életre és élnek apostoli életet (CIC 303. kán.). Ennek értelmében harmadrend kialakulhat mind a férfi (régi terminus szerint első), mind pedig a női (régen második) szerzetesrend mellett, illetve az is előfordult, hogy a harmadrendből vált ki később egy második rend (például Szervita Nővérek). Ennél jóval gyakoribb formula azonban, hogy a világi harmadrend tagjai alakítottak ki maguk közül egy kötöttebb életet élő közösséget, akik a világi rend szabályzatát betartva, de a vita communist megvalósítva teljesítik küldetésüket (reguláris harmadrendek). A krisztushívők társulási jog szerinti tagozódását így az alábbiak szerint összegezhetjük: 1. Megszentelt élet intézményéhez tartozók: a) szerzetes intézmények (férfi szerzetesrendek [pl. Kisebb Testvérek Rendje, Szervita Rend], női szerzetesrendek [pl. Klarissza Rend, Congregatio Jesu]); b) világi intézmények (pl. Egyházközségi Nővérek Társasága, Vinculum Caritatis Közösség). 2. Nem konszekrált életet élők: a) az apostoli élet társaságai (pl. Úti Boldogasszony Társasága, Misszióstársaság); b) Krisztus-hívők társulásai (magántársulás [pl. bencés nővérek, Premontrei Harmadrend], hivatalos társulás [pl. Világban Elő Kármeliták, Ferences Világi Rend]). A jogi státus tekintetében elmondható, hogy a világi harmadrendek jogi természete a hatályos törvénykönyv egyetlen kánonja (CIC 303. kán.) alapján egyértelműen nem határozható meg, valójában sajátos társulásnak tekinthetők. A szövegösszefüggés értelmében és a jelenlegi gyakorlatot figyelembe véve megállapítható, hogy lehetnek hivatalos vagy magántársulások egyaránt. Jogi személyiséggel ez utóbbiak attól függően rendelkeznek, hogy az illetékes egyházi hatóság formális határozatával megadta-e számukra ezt a státust vagy nem. Fentiek értelmében a világi terciáriusok vagy terciáriák jogi helyzete is lényegesen más, mint a megszentelt élet intézményeinek tagjai vagy az apostoli élet társaságaihoz tartozók állapota, amelyet minden esetben az a kötelék határoz meg, amit professio keretében a taggá válni szándékozó személy ünnepélyesen vagy egyszerű formában tesz le. A professio természete tehát eltérő lehet attól függően, hogy a fogadalomtevő ezen cselekménye keretében mire, hogyan és hol tesz ígéretet. A professio religiosa által a tagok Isten és a szerzetesrend irányában egyaránt elköteleződnek és nyilvánosan vállalják magukra a három evangéliumi tanács követését. Ezt a fogadalmat (votum publicum) Isten nevében az egyház, illetve törvényes elöljárója fogadja el. Ezzel szemben, ha nincs jelen olyan Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában... MITTÁK TÜNDE LÓGIA 2012/3-4 195
