Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Mitták Tünde: Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában - a fogalmi, valamint a jogi státusz változása tükrében
MITTAK TUNDE Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában... bályzatát is elfogadja (CIC 117. kán.).35 A jogi személyiség alapvető ismérvei: megtalálható valamely anyagi elem (személyek vagy dolgok együttese);36 az egyház küldetésének megfelelő és az egyéni érdekeken túllépő cél (apostolkodás, irgalmasság, szeretetcseleke- detek, stb. (CIC 114. kán.); kötelező jogi elem (illetékes hatóság által történő engedélyezés vagy „ipso iure” elismerés).37 A jogi személyiség elnyerése a jogban arra való képességet jelent, hogy valaki vagy valami kötelességek és jogok alanya lehessen. Cselekvése nem csupán az őt hivatalosan képviselni jogosult természetes személy által történhet, hanem a tagjai által is. így, ha a tagok a jogcselekményekben való részvétel során például döntéshozatali jelleggel vesznek , részt - vagyis testületi jogi személyek -, akkor számos tevékenységük testületi úton történik (választás, egyéb ügyletek, mindenkit egyénileg érintő ügy).38 A testületi cselekvés ezen szabályai azonban megfigyelhetők az ún. jogi személyiséggel fel nem ruházott testületek ügyleteiben is, amelyeknek a szabályzatai tartalmazzák az erre vonatkozó részletes rendet.39 A CIC 634. kánonja alapján a szerzetes intézmények, a tartományok és a házak „ipso iure” jogi személyek. A hivatkozott kánon részletesen kifejti ezen jogképesség tartalmát, amely szerint: képesek anyagi javak szerzésére, birtoklására, kezelésére és elidegenítésére; ezeket a képességeket szabályzat kizárhatja vagy korlátozhatja; általános kritérium a szegénységi fogadalommal ellentétes jogcselekmények tiltása. Leszögezhető tehát, hogy míg a szerzetes intézmények, tartományok és házak egyértelműen jogi személyek, addig a világi harmadrendek tekintetében a jogtudomány álláspontja már nem ilyen egységes. Ennek oka Benedetto Lino OFS szerint abban keresendő, hogy a harmadrendek jogi szabályozása a kódexben a társulásokra vonatkozó közös szabályok között nyert elhelyezést, így valójában egy speciális társulási formát képez, hiszen nincs kifejezetten besorolva sem a hivatalos, sem a magántársulások közé. Egyesek szerint a hatályos CIC nem határozza meg konkrétan a harmadrendek természetét, míg mások azt a következtetést vonják le, hogy implicite hivatalos személyeknek tekinthetők.40 Ezen kategorizálás tisztázása azért fontos, mert a 313. kánon értelmében a hivatalos társulások az illetékes egyházi hatóság alapító határozatával egyben jogi személyiséget is nyernek. Ezzel szemben a magántársulások csak akkor lesznek jogi személyek, ha a megalapításukat követően az illetékes egyházi hatóság a szabályzatukat jóváhagyta és ezt a jogi státust formális határozatával kifejezetten megadja számukra (CIC 322. kán.).41 A törvény értelmében tehát ez utóbbi társulások lehetnek magánjogi személyek, illetve jogi személyiség nélküli jogalanyok. A jogi személlyé nem vált társulások a 310. kánon alapján nem lehetnek kötelezettségek és jogok alanyai, a taggá váló krisztushívők azonban közösen vállalhatnak kötelezettségeket, rendelkezhetnek szerzési és birtoklási joggal, amelyet képviselő útján gyakorolhatnak.42 35 Codice di Diritto Canonico Commentato, 510—511. 36 Személyegyesülés esetén legalább három főből kell állnia, vő. CIC Can. 115 § 2. 37 Erdő P., Egyházjog, 140. 38 Erdő P., Egyházjog, 140-149. 39 Urrutia, F. J., De normis generalibus, Roma 1983. 79; vő. Persona morale e persona giuridica nel Codice del 1983, in Lombardia, P., Lezioni di diritto canonico, 187-193. 40 Lino, B., A ferences világi rend természete, in Forma Minorum 42 (2007), 2-15, különösen 7-10; vö. NAVARRO, L., Diritto di Associazione e Associazioni di Fedele, Milano 1991, 192—193. 41 Vö. CIC Can. 116 § 2; CIC Can. 299 § 3. 42 Navarro, L., Typical forms of the association of the faithful, in Philippine Canonical Forum 5 (2003), 102—107. 193
