Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)

2012 / 3-4. szám - Mitták Tünde: Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában - a fogalmi, valamint a jogi státusz változása tükrében

í ! i i i Világi harmad rendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában... MITTÁK TÜNDE szellemében teljesítik apostoli küldetésüket. Nevüket a szerzetesrendek férfi vagy első, il­letve női vagy második ága mellett alapított harmadik ágról kapták.2 Az 1983-as Egyházi törvénykönyv szerzetes intézmények apostoli tevékenységének bemutatásával foglalkozó részében is találunk utalást a harmadrendekre. A 677. kánon értelmében a szerzeteseknek és az elöljáróknak meg kell tartani intézményük sajátos kül­detését, feladatait, mindezt azonban oly módon, hogy az adott kor és hely igényeihez al­kalmazkodva, a körülményeket helyesen értelmezve történjen. Ugyanezen kánon 2. §-a szerint a szerzetes intézmény feladata ezen túlmenően, hogy a hozzájuk kapcsolódó Krisztus-hívők társulatait különös gonddal segítsék annak érdekében, hogy a rend szelle­misége őket is áthassa. Ilyen társulatok kifejezetten a világi harmadrendek, amelyeket az új terminológia alapján világi rendeknek nevezünk. A társulásokra vonatkozó egyetemes egyházjog általános szabályai értelmében conso­ciatio csak meghatározott cél érdekében jöhet létre, amelyhez a csatlakozás önkéntes és tartós. Helmut Schnizer ezen társulásokat a Krisztus-hívők jogilag szervezett összességé­nek nevezi, hiszen - ahogyan az a 304. kánonban meghatározást nyert - minden társulás­nak rendelkeznie kell saját szabályzattal, amely meghatározza a közösség feladatát, célját, a működési elveket, a tagsági jogokat és a vezetést.3 Ezek a célok a 298. kánon értelmében az egyház természetfeletti küldetésével kapcsolatosak és csak azok a társulások nyernek elismerést a kánoni jogrendben, amelyek az itt meghatározott valamely cél megvalósítá­sára alakulnak, melyek az alábbiak: a) tökéletesebb életre törekvés; b) nyilvános istentisz­telet, illetve keresztény tanítás előmozdítása; c) más apostoli tevékenység (evangélium hirdetése, vallásosság vagy segítő szeretet gyakorlása, világi élet keresztény szellemmel való átitatása). A hivatkozott kánon a meghatározásban kifejezetten elhatárolja a társulásokat a meg­szentelt élet intézményeitől és az apostoli élet társaságaitól. A latin jogban ugyanis kettős tipológia érvényesül: a krisztushívők evangéliumi életet élő közösségei vagy a megszen­telt élet valamely intézményéhez tartoznak (szerzetes intézmények és világi intézmé­nyek) [1]; vagy ahhoz hasonlatosak (apostoli élet társaságai) [2].4 Ezek a közösségek azonban jogi terminológiai értelemben nem egyszerű társulások és a kódexben is egészen másutt, a II. könyv III. részében (A megszentelt élet intézményei és az apostoli élet társaságai) említi őket a jogalkotó. Ugyanakkor a szoros kapcsolatra utalás megjelenik már a 311. kánonban is, amely értelmezésében a megszentelt élet intézmé­nyeinek azon tagjai, akik valamely társulás élén állnak, vagy melléjük vannak beosztva, törvényben foglalt kötelessége, hogy segítsék a társulásokat az apostoli tevékenységük 2 Világi harmadrend, in Magyar Katolikus Lexikon IV, Budapest 1998, 607. Puskely M., A keresztény szerzetesség tör­téneti fogalomtára, Budapest 2006, 757—758. Harmadrend in Katolikus Lexikon II., Budapest 1931, 256. Third Orders, in New Catholic Encyclopedia XIV, New York 1967, 93. Boaga, E. Tiers-Ordres, in Dictionnaire de Spiritualité Ascé- tique et Mystique XV, Paris 1932, 946—960. ROCCA, G., Terz’ Ordine, in Dizionario degli Istituti de Perfezione IX, Roma 2002, 1042—1050, 1097—1129. Third Orders, in The Oxford Dictionary of the Christian Church, Oxford 1988, 1351-1352, 1367. Terziaren, in Lexikon für Theologie und Kirche IX, Freiburg im Breisgau 1986, 1374—1378. Codice di Diritto Canonico Commentato (A cura della Redozione di Quaderni di diritto ecclesiale), Milano 2001, 303-304. 3 Schnizer, H., Die Vereinigungen in der Kirche in Handbuch des Katholischen Kirchenrechts (ed. Listi, J.-Schmitz, H.), Regensburg 1999, 563—590, különösen 571—576. vö. Kirchliche Vereinigungen, in Lexikon für Theologie und Kirche, vol. IX., 684. 4 A Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium felosztásában ezen túlmenően szerepel még a szerzetesek módjára közös életű társaságok kategóriája is, amely szintén a megszentelt élet intézményeihez tartozik és a hatályos latin jogban ismeretlen formula. Érdekesség, hogy e jogintézmény eredetére a korábbi latin Kódex még utalt a fogadalom nél­küli társaságok szabályozása körében (CIC [1917] Cann. 554—562), azonban csak a keleti jogban maradt fenn; vö. VC, 19-20: AAS 88 (1996), 384-385. Abbas, J., Forms of Consecrated Life Recognized, 5-38, különösen 19-23. TEOLÓGIA 2012/3-4 185

Next

/
Thumbnails
Contents