Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Mitták Tünde: Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában - a fogalmi, valamint a jogi státusz változása tükrében
MITTÁK TÜNDE Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában... teljesítésében. Mindazonáltal minden társaság létrejövetelének jogi alapja Az összes Krisztus-hívők kötelességei és jogai cím alatt tárgyalt alapvető jogosultság a társulások létesítésére.5 Összefoglalóan, a világi rendeket az alábbi essentialis ismérvek jellemzik: valamely szerzetes intézmény karizmájában való részesedés; az adott alapító intézménnyel való szoros kapcsolat, lelki közösség; keresztény tökéletességre való törekvés és apostoli élet; tagjai a világban élnek és szolgálatukat saját életállapotukban teljesítik; saját szabályzatuk van, amelynek megtartása a tagok számára kötelező. Céljuk és küldetésük alapján hasonlítanak az alapító intézményhez, azonban lényegesen különböznek is attól, hiszen tagjai nem tesznek szerzetesi fogadalmat és nem élnek közösségben. A Krisztus-hívők más hivatalos vagy magántársulásától pedig éppen a küldetéstudatuk, illetve az alapító szerzetes intézménnyel való szoros kapcsolatuk különbözteti meg.6 A jelen kor igényeire reflektálva ezen túlmenően fontos elhatárolni még a világi rendeket a katolikus lelkiségi mozgalmaktól is, amelyek a különféle társulatok és egyesületek mellett egyfajta új, modernkori alternatívát kínálnak a katolikus hit megélésének területén (például a cserkészmozgalmak, a Regnum Marianum Közösség stb.). Ezekben a közösségekben elsődlegesen világi hívek vesznek részt, és meghatározott lelki karizmát követve élik meg kereszténységüket, különösebb kötöttségek nélkül. Az ilyen mozgalmakhoz való csatlakozás nyilvánvalón jóval szabadabb kereteket teremt az evangelizáció- ban való részvétel tekintetében, mint a világi terciáriusok esetében. Többek között — a sokszínűség és sajátos közösségi élmény vitathatatlan előnyének elismerése mellett - ezzel is magyarázható az a tény, hogy napjainkban a lelkiségi mozgalmak követőinek száma szignifikánsan magasabb mértékű emelkedést mutat a világi rendekhez képest. 2. A hatályos jog és a CIC (1917) Összehasonlítva a hatályos Egyházi törvénykönyv II. könyv I. rész V. címe (A Krisztus-hívők társulásai) alatt valójában egyetlen kánonba (CIC 303. kán.) tömör fogalmi meghatározást a CIC (1917) rendelkezéseivel, szignifikáns eltérést tapasztalhatunk. A korábbi kodifikáció a harmadrendeket jóval részletesebben és a világiakról szóló III. részben, egy külön fejezetben szabályozta. Valójában az egyesületi jog keretén belül külön is, részletesen definiálta, és mint szerzetesi fogadalom nélküli, közösségi szervezeten kívüli egyházi egyesületet ismerte el. Ennek megfelelően nem csak a szóhasználat volt eltérő ( associatio a mai consociatio helyett), hiszen az egyesületek nem képeztek egységes terminológiát. A különleges egyesületi jogban cél szerint az egyházi egyesületek három fajtáját különböztették meg: világi harmadrendek (tertii Ordines saeculares), testvérületek (confraternitates) és jámbor egyesületek (piae uniones). Az ordo tertius tagjai a CIC (1917) Can. 702 értelmében valamely szerzetesrend irányítása mellett és annak szellemében, a világban élve és az Apostoli Szentszék által jóváhagyott szabályok szerint törekednek a keresztény tökéletességre. A harmadrend valójában egy nagy szervezet volt, amelynek helyi társulata (sodalitas tertiariorum) - ha alapítása törvényes volt — jogi személynek számított, szemben magával a harmadrenddel. Az egyes alapszervek és a harmadrend között alárendeltségi viszony nem állt fenn. Laikus és klerikus egyaránt lehetett tagja a harmadrendnek, de sodalitashoz nem volt szükséges csatlakoznia. 5 CIC Can. 215; vö. AA, 19, 24: AAS 88 (1996), 853-854, 856-857. 6 CIC Can. 303; vö. Világi harmadrend, in Magyar Katolikus Lexikon, IV., 607. Puskely M., A keresztény szerzetesség , történeti fogalomtára, 757. Third Orders, in New Catholic Encyclopedia, 93. 186
