Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A II. Vatikáni Zsinat nyitónapja: 1962. október 11.
KRÁNITZ MIHÁLY A II. Vatikáni Zsinat nyitónapja: 1962. október 11. Már az a tény, hogy a zsinaton jelen voltak püspökök Latin-Amerikából, Afrikából és Ázsiából, megváltoztatta az egyház önmagáról alkotott arculatát. Az egyház Európa- központúsága, amely az I. Vatikáni Zsinatot jellemezte, ezzel megtört.6 2. A ZSINATI REFORM A SZENTLÉLEK MÜVE VOLT A megújulás, korszerűsödés, az aggiornamento az idő követelménye volt, s azt hatékonyan csak az egyetemes zsinat indíthatta el. Egy olyan zsinat, amelyen valóban részt vett az összes püspök, befelé és kifelé az egész egyház szellemét képviselte. Nagyon sok püspökben csak a viták idején vált világossá, hogy miért van szükség egyáltalán zsinatra. XXIII. János pápa nagysága abban is megmutatkozott, hogy az első ülésszakon semmiféle határozatot nem sürgetett. Időt engedett arra, hogy a jelenlévők kibeszéljék magukat, és feltárják a problémákat. Csak ebből az életszerű kezdésből indulhatott el az élet megreformálása.7 Egy zsinat nem oldhat meg minden problémát. Az élet gyakorlati kérdéseiben nem jelölheti ki az utat minden időre. Számolnia kell azzal is, hogy egyes kérdésekben a fejlődés mai fokán még nem is láthatunk tisztán. Az „ablaknyitás” és a „friss levegő” hangoztatása tehát ilyen keretek között értendő.8 A reform belülről és szabadon indult el. A zsinat létrejöttében nem volt szerepe semmiféle politikai hatalomnak vagy szempontnak. Ezért szabadon tűzhette ki célját, és választhatta meg témáit. Már XXIII. János előre figyelmeztetett mindenkit, hogy a zsinattól ne váljon szenzációs bejelentéseket és fordulatokat. A vezető gondolat mindvégig ez maradt: Hogyan lehet elmélyíteni a benső vallási életet a hitben és Krisztus követésében, és hogyan kell ennek megfelelően a külső formákat is megújítani?9 A zsinat már a kezdet kezdetén tisztázta, hogy a világi hívőket jobban be kell vonni a vezetésbe, az anyagi és szellemi felelősségbe, jártasságukat, szaktudásukat érvényesíteni kell a lelkipásztori feladatok megoldásánál, és nagyobb szabadságot kell nekik adni mint világi apostoloknak. Már a zsinat meghívott világi megfigyelőket, köztük nőket is, s az egyházmegyei tanácsadó testületekben hivatva vannak a püspököknek is segítségére lenni. Az egyház klerikális jellegének eltüntetése ezzel is előbbre jutott, a papság pedig állandó figyelmeztetést kapott arra, hogy a szolgálat a feladata, nem az uralkodás. A világiak bevonásának szószólói maguk a püspökök voltak, nem a hívők. A tanítóhivatal nem félti tekintélyét a hívők „nagykorúsításától”.10 * XXIII. János már 1960-ban pünkösdkor mondott beszédében úgy jellemezte a zsinatot, hogy annak az első pünkösd élményét kell megismételnie.11 A II. Vatikáni Zsinat alapján - megjegyezte, hogy a zsinat egy nagy remény beteljesülése vagy egy nagy csalódás lesz. Vő. Gozzini, M., Das Konzil: Tor zur Welt, mit ausgewählten Texten des kirchlichen Lehramtes, Verlag-Gerhard-Kafike, Bergen-Enkheim, Frankfurt am Main 1963, 27. 6 TüCK, J.-H., Amit a zsinat akart. Vita az egyház jövőjéről és az ötven éve megnyílt II. Vatikáni Zsinat jelentőségéről, 41. Tück megemlíti, hogy Karl Rahner úgy tett említést a II. Vatikáni Zsinatról, mint „az egyház első önmegvalósulása világegyházként” (uo. 41.). Az egyház és a világ kezdődő kapcsolatáról és ezzel összefüggésben a „zsinati szellem” kérdéséről lásd: O’Malley, J., Vatican II ou la réconciliation de l’Église avec le monde, in Etudes (Septembre 2012), 211-222. 7 Gál F., Zsinat és korforduló, Szent István Társulat, Budapest 1968, 8-9. 8 Gál F., Zsinat és korforduló, 10. 9 Gál F., Zsinat és korforduló, 10. 10 Gál F., Zsinat és korforduló, 11. " Gál F., Zsinat és korforduló, 24. 172
