Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Gajáry Aladár: A vallások sokfélesége mint kihívás az emberi értelem számára - A II. Vatikáni Zsinat megvilágításában
A vallások sokfélesége mint kihívás az emberi értelem számára... GAJÁRY ALADÁR 3. A II. VATIKÁNI ZSINAT ÚTMUTATÁSA ÉS SEGÍTSÉGE I j; ! í A hívők hálásak lehetnek a zsinatnak azért, hogy az eddigiekben felvázolt helyzet jelentőségét és veszélyeit felismerte, és segítségükre siet, hogy a fent említett kihívás összetett struktúráját megismerve helyüket megállják, és hitüket ezáltal még el is mélyítsék. A már említett, Nostra aetate néven ismert zsinati szöveg pontos címe így hangzik: Nyilatkozat az egyház és a nem keresztény vallások között fennálló viszonyról. Az utóbbi években gyakran érte Rómát az a szemrehányás, hogy korlátok közé szorít, mindent ellenőriz, a helyi kezdeményezéseket nem hagyja érvényesülni. Ehelyett - így folytatódik a szemrehányás - Rómának inkább az lenne a feladata, hogy Isten népét prófétai útmutatással érzékennyé tegye az idők jeleinek a felismerésére. Alaptalan és igazságtalan lenne mindezért szemrehányást tenni a római zsinatnak és a fent említett nyilatkozatnak. Helyesebb lenne azt kérdezni, hogy vajon a hívők ismerik-e a zsinat prófétai útmutatását, és ha igen, akkor ezeket vajon követik-e. Már a Nostra aetate címében is érezhető az újszerűség és a szellemi bátorság. A két évezred egyetemes zsinatai közül all. Vatikáni Zsinatig egyik sem tárgyalta az egyház viszonyát a nem keresztény vallásokhoz. Visszatekintve ez egy furcsa ellentmondásnak .látszik, hiszen különben éppen eleget hangsúlyozták az egyház saját ökumenikus, azaz az egész világot átfogó jellegét. Már maga a fogalom: „viszony” (az eredeti szövegben habitudo) is örvendetes módon újszerű, hiszen arra utal, hogy immár véget ért az eddigi egyház és teológiai kolonia- lizmus, és hogy most már partneri viszony áll fenn az egyház és a nem keresztény vallások között. Azok, akik az utóbbiakban eddig mindössze pogányságot és sötét bálványimádást láttak, most lassan másként kell, hogy gondolkozzanak. A zsinat szellemi bátorsága akkor is szembeszökő, ha a kis, kereszténységen belüli ökumenikus feladatokra (pl. a keresztény-keresztyén párbeszédre) gondolunk, melyek a zsinat éveiben lényegileg éppúgy megoldásra vártak, mint napjainkban. Már magán a zsinaton is hallható volt — éppúgy, mint ma — az aggódó kérdés, hogy vajon nem kellene-e mindenekelőtt a felekezetekre oszlott kereszténység egymásra találását előmozdítani, és csak ennek sikere után a nagy, ti. a világvallások közötti ökumenikus feladatokkal foglalkozni. A zsinat úgy döntött, hogy mindként „fronton” egyszerre nyúl hozzá a kérdésekhez. Az volt ugyanis a meggyőződése, hogy nem vállalhatja a felelősséget a halogatásért egyik „fronton” sem. Emellett azt is remélte, hogy a „kis” és a „nagy” ökumenikus erőfeszítések kölcsönösen elő fogják majd mozdítani egymást. A nyilatkozat 1. §-a világosan kimondja, hogy miért nem tűrnek halasztást a nagy ökumenikus kérdések. A válasz közvetlenül nem teológiai jellegű: a zsinat emlékeztet ugyanis arra, hogy a modern technika eddig nem is sejtett méretű kapcsolatot teremtett a világ legkülönbözőbb népei között, és hogy ezekben a számtalan széthúzó és gyilkos erő ellenére is - fennáll a törekvés az összefogásra és a tömörülésre. Ebben az új helyzetben keresi a zsinat egyháza az új, azaz a pozitív viszonyt a nem keresztény vallásokkal. Ezen új viszony az egyház egy régi feladatában gyökerezik: az emberek, és ezáltal a népek közötti egység és szeretet előmozdításának feladatában. A zsinat hangsúlyozza, hogy ez a feladat csak akkor teljesíthető, ha mindenekelőtt azt vesszük szemügyre, ami az emberiség közös kincs, és ami az emberek közötti igaz közösséget mozdítja elő. Ennek hangsúlyozása után persze a szétválasztó erőket sem szabad szem elől téveszteni. A zsinat a továbbiakban megnevezi az emberek közös és együttes voltának néhány konkrét, Isten által kinyilatkoztatott mozzanatát. Ez nem jelenti még azt, hogy a zsinat egy teológiai elméletet dolgoz ki, jóllehet világos, hogy a mondottak ösztönzik a teolóTEGLÓG1A 2012/3-4 165
