Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Gajáry Aladár: A vallások sokfélesége mint kihívás az emberi értelem számára - A II. Vatikáni Zsinat megvilágításában
GAJARY ALADAR A vallások sokfélesége mint kihívás az emberi értelem számára... fejlődni. Példaképpen megemlíthető az egy bizonyos, pl. a magyar néphez való tartozás, amely más népektől ugyanezt a hovatartozást persze nem válj a el, hanem azokat inkább éppen - legalábbis részleges - különbözőségük miatt tiszteli, becsüli, kedveli, és azokat igaz partnernek is tekinti. Miért jelent éppen a vallások sokfélesége kihívást az emberi értelem számára? Itt említem meg, hogy „vallások” alatt előadásomban nem a keresztény, illetve keresztyén felekezeteket, hanem a világvallásokat, pl. a kereszténységet, az iszlámot, a buddhizmust, valamint az ún. ősvallásokat, amilyen pl. az ausztráliai őslakosság eredeti vallása. Miért jelent tehát a vallási sokféleség - ebben az imént pontosabban megállapított értelemben — kihívást az emberi értelem számára? A válasz megkísérlése előtt még egy utolsó pontosítás szükséges. A továbbiakban csupán az elmúlt négy évtizedet tartjuk szem előtt, és feltételezzük, hogy problémánk oly kifejezetten, amint azt az előadás címe sejteti, főleg a teológiában és a filozófiában jártas keresztényeket foglalkoztatja. 2. MIÉRT JELENT A VALLÁSOK SOKFÉLESÉGE KIHÍVÁST AZ EMBERI ÉRTELEM SZÁMÁRA? Rövidre fogva, három lépésben, így hangzik a válaszom: a vallások sokfélesége azért jelent kihívást az emberi értelem számára, mert 1. a mai ember saját vallásának határain túltekintve más vallásokat is meg akar ismerni olyannyira, hogy ezeket bizonyos idő elteltével már nem tekinti eleve pogányságnak, hanem tiszteli, becsüli, sőt kész a többféle együttműködésre is; 2. az imént említett tényleges közeledéshez a keresztény hithirdetés és teológia általában édeskevés magyarázatot és segítséget ad — főleg a kereszténység abszolút voltának különben oly gyakran kihangsúlyozott igényével kapcsolatban; 3. más vallások megismerése és megbecsülése az emberi történelemnek éppen azon szakaszában történik, amikor sokak számára saját vallásuk eddig magától értetődő bizonyosságai és biztonságai is veszélyben forognak. Ezen három tényező együttes hatása eredményezi a manapság fennálló helyzetet: sokan azt hiszik, hogy valamennyi vallás istene végeredményben egy és ugyanaz, az istenhit konkrét formája tehát nem lenne egyéb, mint valamiféle vallási folklór — a kosztümöt pedig aránylag könnyű cserélgetni... Akik így vélekednek, nemigen veszik tudomásul, hogy mekkorák a különbségek hittam és erkölcstant kérdésekben. Egy ilyen hozzáállás általános közömbösséghez és kételkedéshez is vezethet, s így végül minden vallást alááshat. Ha ugyanis valaki elveszíti az eredeti vallása otthonosságát, egy olyan egzisztenciális helyzetbe kerülhet, amelyben vallástudomány és vallásokat megismerni törekvő tunzmus ugyan lehetséges, azonban a hitélet egy meghitt vallási közösségben (mely szellemileg-lel- kileg hordozza tagjait) semmiféleképpen. Az értelem netán úgy vélekedik, hogy győzött a felvilágosodás és a tolerancia, de valójában a pótolhatatlan alapzat rendült meg, hiszen a halandó ember egy meghitt vallási közösség nélkül aligha tudja tapasztalm ráutaltságát és viszonyát az abszolút valósághoz. 164
