Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Benyik György: Protestáns és katolikus bibliamagyarázat az USA-ban a XX. században (II. rész)
BENYIK GYÖRGY Protestáns és katolikus bibliamagyarázat az USA-ban a XX. században (II.) Pizant említi (1399), és elmarasztalja a férfisovinisztának tekintett Henricus Cornelius Agrippa von Nettesheimet. Feltárja Isotta Nagarolla (15. sz.) veronai írót, de ráirányítja a figyelmet Ventia Lucretia Merinellára (1600) is, aki nem hezitált az apokrifeket is használni Szűz Mária bemutatásához. Szintén dicséri, hogy az Adám—Éva dialógust másként értelmezi, mint a hagyományos férfiteológusok. Ráirányítja a figyelmet Marie de Jars de Gournay-ra is (1622), aki a jezsuiták barátja volt és a férfi—nő egyenlőségét hirdette. A kánoni határok átlépése a feminista teológia másik sajátossága, amely jellemző ro- konítja a Jesus Seminar mozgalmával. Schüssler-Fiorenza ezt azzal indokolja, hogy a konzervatív szemléletet meg kell haladni. Úgy véli, hogy a konzervatív politika a Bibliát fegyvernek használja a nők elnyomására, amikor abból érvel a nők jogai ellen. Úgy véli továbbá, hogy a korábbi Woman’s Bible átvette a zsidóellenes sztereotípiákat és a népies keresztény előítéleteket. A kánon megtagadásának hagyományát Markionra (Kr. u. 130) vezeti vissza, aki megtagadta a zsidó írásokat, és Pálnak csak tíz levelét ismerte el. Kánon- kritikájukban szívesen hivatkoznak arra, hogy már Luther is kntikusan tekintett a kánonra. A kommentár azonban nemcsak a feminista szempontokat érvényesíti, hanem nyilvánvalóan utat akar törni szemléletével a tudományos világ felé is. Az összes keresztény iratot magyarázza, de az ókeresztény irodalom néhány alkotására is kitér. Úgy tekint a kánonra, mint amelynek megalkotóit nemcsak teológiai a kinyilatkoztatás tekintélyét védő, hanem politikai szempontok is vezették döntéseikben. Az volt a céljuk a döntéshozóknak, hogy olyan gyűjteményt készítsenek, amely alkalmas az eretnekség elleni érvelésre. Vagyis az ortodoxia (igazhitűség) és herezis (eretnekség) ellentéte a II—III. században egyben a hatalmon lévők önigazolására használt két minősítésként is működött, állítja Schüss- ler Fiorenza. Tételének igazolására idézi Caesareai Eusebius püspök (331) levelét, melyet Konstantin császárnak írt kérvén, hogy csak bizonyos bibliákat használjanak Konstantinápolyban. Az első kutatók például a levélirodalmat felosztották magán-, nyilvános és hivatalos levelekre, és mivel Pál levelei keresztény egyházaknak íródtak, ezért a hivatalos levelek kategóriájába estek, amely a kánoniságuk alapja lett. Ezzel párhuzamosan megalkották a heretikus nő fogalmát is. Az apostoli korban ilyen kategóriába esett Mária Magdolna, ezért a neve alatt megjelenő írásokat is kizárták a kánonból. Krüzosztomosz elfogadta a női misszionáriusok jelenlétét, de a montanisták megtagadták a nők prófétai szerepének elfogadását. Arra utal, hogy Athanasius (367) már radikálisan elkülöníti a kánoni könyveket a nem kánoni iratoktól, jóllehet magának a kánon szónak a használata ilyen értelemben csak a 380-as években kezdődik. Az újszövetségi kánon kifejezést pedig csak a 400-as évektől találhatjuk meg. Ez az oka, hogy Schüssler Fiorenza számos ókeresztény iratot is felvesz a kommentáijába. Magát a kommentárt három részre osztja, és az első csoportba sorolja azokat kinyilatkoztató beszédeket, amelyeket a bölcsesség megnyilvánulásának tart. Salamon ódái és a Sibilla-jóslatok mellé Jánostól a Jelenések könyve, valamint a Jób leányairól szóló irat kerülnek ebbe a csoportba. A második csoportba sorolja a levélirodalom vitáját, amelyet szintén a bölcsesség közvetítésének fogott fel. A keresztény Biblia levélirodalmát is történeti, és nem kánoni sorrendben ismerteti. A Római-levelet a két Tesszalonikai-levél után és a Fi- lemon levél előtt tárgyalja a kommentár. A harmadik kategóriába sorolta az életrajzi beszédeket, amelyek a bölcsesség követeiről szólnak. Ez a hagyományos kánoni szemlélethez viszonyítva legtarkább csoport. Tarka elegye a hagyományosan megszokott ó- és újszövetségi könyveknek, valamint apokrifeknek. Judit, Márk evangéliuma, a Q-forrás mondásai, Tamás evangéliuma, János evangéliuma, Mária Magdolna evangéliuma, Máté evangéliuma, Pistis Sophia, Mária evangéliuma, Lukács evangéliuma, Apostolok Cselekedetei, Tekla cselekedetei, Perpetua és Felicitás szenvedéstörténete, Asenat könyve követi egymást. 51A 2012/3-4 162
