Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A katolikus papság ókeresztény sajátosságai és ezek hatása a középkori (IX-XII. század) papképzés formáira
SZUROMI SZABOLCS ANZELM .1 I ' A katolikus papság ókeresztény sajátosságai és ezek hatása... az egész Frank Királyság számára. A Collectio Dionysio-Hadriana szövege12 sohasem került hivatalos pápai kihirdetésre, azonban ennek ellenére egyedülálló alapjául szolgált különösen azoknak a zsinatoknak, melyeket frank területen hívtak össze.13 Sőt ez a gyűjtemény, beleértve annak legelső egységét - mely az apostoli kánonok első ötven kánonjának a fordítását tartalmazta — lényeges hatást gyakorolt az uralkodó által azt követően kibocsátott kapitulárék szövegére.14 15 Jóval később, a Decretum Burchardi Wormatiensis (1008 és 1022 között)13 megkülönböztetett szerepet játszott, elsődlegesen a németalföldi egyházfegyelem alakításában.16 A Decretum Burchardi a klerikusok kötelességeivel és jogaival több könyvben is foglalkozik, melyek érintik a papképzés területét is: De primatu Ecclesiae (BW 1. 75, 78, 210); De sacris ordinibus (BW 2. 67-68, 117-119, 136, 189); De ecclesiae (BW 3. 109); De sacrameto baptismatis et confirmationis (BW 4. 22—23); De sacramento Corporis et Sanguinis Domini (BW 5. 6, 8); De excommunicatione (BW 11. 35); és De crapula et ebrietate (BW 14. 5—6). A II. könyv különösen is a szent rend egyes fokozataira és azok elnyerésére vonatkozó előírásoknak van szentelve „De ordinationibus presbyterorum et reliquorum ordinum” cím alatt. A II. könyv legelső kánonjai között olvashatjuk azon könyvek listáját, amelyeket egy papnak feltétlenül ismernie kellett: sacramentarium, lectionarium, antiphonarium, penitentiale, psalterium, valamint a vasár- és ünnepnapi prédikációknak a gyűjteménye (vö. BW 2. 2).17 A II. könyv alapvető témáiból és szerkezetéből általános képet tudunk kialakítani a klerikusok kötelességeinek, jogaira és műveltségére XI. századon belül. Az első kánonok azokat a tulajdonságokat írják le, amelyek alkalmassá tehetik a Krisztushívőt a felszentelésre (BW 2. 1—49). A kánonok következő egysége a felszentelt személyek kötelességeiről szól: Minden pap, minden egyes vasárnap kötelezett a szentmise bemutatására saját templomában, melyet a hívek szenteltvízzel való meghintésének kell bevezetnie (BW 2. 52). Húsvétkor, karácsonykor, pünkösdkor, az ünnepi szentmisét a püspök székesegyházában szükséges végezni, de egyedi körülmények esetén a szentmise ekkor is bemutatható a plébániatemplomban, ahogy arról a BW 2. 76. kánon beszél. A BW 2. 77. kánon felsorolja azokat az ünnepnapokat, amelyeken minden plébánián misét kell bemutatni. A megyéspüspöknek jogában áll engedélyezni a prédikálást a joghatósága alá tartozó papok vagy az ott élő szerzetesek számára (BW 2. 158).18 Azok a kánonok, melyeket Burchard a Canones Apostolidból — azaz ókori joganyagot használva — idéz, jól kifejezik a papképzés korabeli szempontjai között kiemelkedő helyet kapó homileti- kai képesség kifejlesztésének hangsúlyát: „a papnak érthető formában kell prédikálni”. 12 Kiadása: Patrologiae cursus completus. Series Latina, LXVII. 135-230. 13 Mordek, Η., Π diritto canonicofra Tardo Antico e Alto Medioevo. La ’svolta dionisiana’ nella canonistica, in La cultura in Italia fra Tardo Antico e Alto Medioevo (Atti del Convegno tenuto a Roma, Consiglio Nazionale delle Ricerche, dal 12 al 16 Novembre 1979), Roma 1981. 149-164. 14 Szuromi, Sz. A., An important canonical bond in the ecumenical endeavor between the Eastern and Latin churches: the Canones apostolid, in Archiv für katolisches Kirchenrecht 177 (2008) 3—14. 15 Erdő, E., Storia delle fonti del diritto canonico, 89—90. 16 Hoffmann, Η.—Pokorny, R., Das Dekret des Bischofs Burchard von Worms. Textstufen — Frühe Verbeitung — Vorlagen (MGH Hilfsmittel 12), München 1991. Will, L., Die Rechtsverhältnisse zwischen Bischof und Klerus im Dekret des Bischof Burchard von Worms. Eine kanonistische Untersuchung (Forschungen zur Kirchenrechtswissenschaft 12), Würzburg 1992; vö. Szuromi Sz. A., Fejezetek az egyházi jogalkotás történetéből, 104—109. Szuromi Sz. A., Törekvés a régi egyházi kánonok összegyűjtésére, mint a középkori egyetemes kánonjoggyűjtemények sajátossága (8—12. század) [Bibliotheca Instituti Postgraduales Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/ll], Budapest 2009. 42-43. Szuromi, Sz. A., From a reading book to a crystallized canonical collection (Notes to the development oflvo’s work based on Orléans, Bibliothéque Municipal Ms 222 [194] and Cambridge, Gonville and Caius College 393 [455]), in Revista General de Derecho Canónico y Derecho Eclesiästico del Estado 20 (2009) 1—19. 1ÓGIA 2012/3-4 139
