Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Erdő Péter: A templomok építésének püspöki engedélyezése
A templomok építésének püspöki engedélyezése ERDŐ PÉTER mások vállalkozásához. Tehát a felsorolt feltételek ebben az esetben is érvényesek. Magyarországon egészen a II. világháborúig többnyire földbirtokosok vagy városok építtették a plébániatemplomokat. Ugyanők vállalták a kegyuraság intézményének keretében a fenntartáshoz és a működési költségekhez való hozzájárulást. A régi egyházjog részletesen vizsgálta azt a problémát, hogy ki mennyiben köteles a templomok felújítási, karbantartási költségeinek fedezésére. Mikor azonban a püspök lelkipásztori szempontból szükségesnek ítélte új templom létesítését, ha más kegyúr nem volt, a költségeket ráterhelték a püspöki vagy érseki javadalmi birtokra vagy a káptalan, esetleg más központi egyházi intézmény (pl. szeminárium) birtokára. így számos egyházi kegyuraság is keletkezett.89 A megváltozott viszonyokra tekintettel a világegyházban is foglalkoznak az egyházmegyei kezdeményezésű templomépítkezésekkel. A püspökök lelkipászton szolgálatáról szóló, 2004-ben kiadott direktóriumban az Apostoli Szentszék is egyházmegyei alapok létrehozását szorgalmazza új templomok építésére.90 Ilyen alap létrehozása elsősorban meglévő javak elkülönítésével képzelhető el. Ha ilyenek jelentős mennyiségben nem keletkeztek vagy nem maradtak meg, a különböző forrásokból befolyó bevételek pedig szerények, több jelentős templom építését lehetővé tevő alap nehezen képezhető. Nem az 1215. kánonban felsorolt feltételek között, hanem külön kánonban (1216. k.) szerepel a követelmény, hogy a templomok építése és renoválása során — szakértők tanácsát kikérve - meg kell tartani a liturgia és a szent művészet szabályait. Ebből a célból már a II. Vatikáni Zsinat szorgalmazta az egyházmegyei egyházmüvészeti és liturgikus bizottság megalapítását.91 Ha a templom építéséhez szükséges előzetes püspöki hozzájárulás kérésekor már konkrét tervek, elképzelések állnak rendelkezésre, a püspöknek az engedély megadása előtt ezeket a szempontokat is mérlegelnie kell. A lentebb említett kánoni hagyomány az építkezés megkezdése előtt megkívánta, hogy a püspök a kereszt kitűzésével és az átrium kijelölésével határozza meg az új templom helyét. Ezzel az előzménnyel összhangban áll az egyházmüvészeti és liturgikus szabályoknak való megfelelés mérlegelése. A XX. század elején egyes püspökök (pl. Antonius Fischer kölni érsek 1912-ben) kifejezett rendelkezésben foglaltak állást arról, hogy egyházmegyéjükben milyen konkrét építészeti stílusok felelnek meg a templomok szent jellegének. Ezek követését az új templomok engedélyezéséhez feltételül szabták.92 A II. Vatikáni Zsinat leszögezte, hogy az egyház nem tekintett sajátjának egyetlen konkrét építészeti stílust sem, ám a népek sajátosságainak és a rítusok követelményeinek megfelelően a történelem során kialakult értékeket összegyűjtötte. Ezeket gondosan őrizni kell.93 Ugyanakkor a zsinat az egyházművészetet érintő rendelkezések revízióját is előírta.94 Az Apostoli Szentszék legújabb irányelvei hangsúlyozzák - a hívők cselekvő liturgikus részvétele mellett - a templomok szakrális jellegének kifejezését is.95 89 Vö. Erdő, P., A magyarországi kegyuraság in Magyar katolikus almanach II. A magyar katolikus egyház élete 1945- 1985 (szerk. Turányi L.), Budapest 1988, 697-718. 90 Congregatio pro Episcopis, Dir. Apostolorum successores, 2004. II. 22, nr. 178 és 182. 91 Conc. Vat. II, Const. Sacrosanctum Concilium 44—46. A templomokra nézve lásd uo. 122—124. Vö. KUMINETZ 189-190. 92 Zahner 479. 93 Vö. Conc. Vat. II, Const. Sacrosanctum Concilium 123. 94 Uo. 128. 95 Vö. AA.W., Arte e liturgia. L’arte sacra a trent’anni dal concilio, Cinisello Balsamo 1993, 229—285; Kuminetz 185; Congregatio pro Episcopis, Dir. Apostolorum successores, 2004. II. 22, nnr. 154-157. )L0G1A 2012/1•2 13
