Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Erdő Péter: A templomok építésének püspöki engedélyezése
ERDŐ PÉTER A templomok építésének püspöki engedélyezése a kérdés, hogy mely templomok számítanak szomszédosnak (vicina) vagy közelinek. A fentebb bemutatott történeti előzmények fényében (vö. 6. k. 2. §) biztosan meg kell kérdezni annak a plébániának a plébánosát, amelynek a területén a templom épül. Feltehetőleg a vele határos többi plébánia temploma és az építendő templomot magában foglaló plébánia területén lévő többi templom is szomszédosnak vagy közelinek tekinthető.85 A közeli templomok körét azonban szorosan kell értelmeznünk, hiszen igazgatójuk meg nem kérdezése a hozzájárulás érvénytelenségét vonja maga után. A jogok gyakorlását korlátozó törvényeket ugyanis szoros értelemben kell magyarázni (18. k.). A jogot illető kétség esetén pedig még a jogcselekményt érvénytelenné tevő (irritáló) törvények (vö. 10. k.) sem köteleznek (14. k.). Itt a kétség jogi jellegű, hiszen a „közeli” kifejezésnek a törvényben hordozott jelentéséről van szó. A közeli templomok körének meghatározása végső soron a megyéspüspök feladata (vö. 381. k. 1. §). Ám hasznosnak látszik, ha erre a szempontra is kitér, amikor kikén a papi szenátus véleményét. Az engedély megadásának az 1215. kánonban említett második feltétele, hogy a megyéspüspök megítélése szerint az új templom a lelkek javát tudja szolgálni. Ennek mérlegelésében segít az első feltétel, vagyis a papi szenátus és a templomok igazgatójának megkérdezése. Végső soron a templom építésének — akár csak az Egyház minden tevékenységének — a célja a lelkek üdvössége, a salus animarum (vö. 1752. k.).86 Egyes szerzők a lelkek javának szolgálatától eltérőnek tekintik, ha a templom építésének pusztán „városszépítő, díszítő” célja van.87 A fentebb idézett hagyomány fényében biztosan nem elfogadható célja egy templom építésének az ingatlan tulajdonosának a puszta anyagi nyeresége. A templomnak értelemszerűen arra kell alkalmasnak lennie, hogy mint templom - vagyis tartósan az istentiszteltre rendelt hely — szolgálja a lelkek üdvösségét, ne csupán mint külső látvány vagy emlékmű. Az 1215. kánonban megjelölt harmadik feltétel a templom építésének püspöki engedélyezéséhez az anyagi eszközök megléte az építkezéshez és az istentisztelethez. Az eszközök biztosítását illetően a kánon a püspök megítélését tekinti irányadónak (episcopus dioecesatius consensum ne praebeat nisi... censeat... media... non esse defutura). A szöveg jövő időben beszél: a püspöknek úgy kell megítélnie a helyzetet, hogy nem fognak hiányozni a szükséges eszközök. Ismét csak a fentiekben bemutatott történeti előzmények alapján ilyen biztosíték lehet megfelelő vagyontömeg átadása erre a célra, vagy fizetőképes személy vagy szervezet írásbeli, hatóságilag is érvényesíthető kötelezettségvállalása. Figyelemreméltó, hogy a hatályos kánon kifejezetten említi magát az építést is, mint olyan kiadást, amire az eszközök nem hiányozhatnak. A paphiányra tekintettel egyes magyarázók a kultuszhoz szükséges eszközökön nem csupán anyagi javakat értenek. Az istentiszteleti szolgálatot el kell majd látni, tehát papra lesz szükség a templom működéséhez.88 Az 1215. kánon a püspök beleegyezéséről szól. Ez a témája az ide vonatkozó kánoni rendelkezéseknek a keresztény ókor óta. Érthető ez abból, hogy magának a kérdésnek a szabályozását is magánszemélyek vagy csoportok rendezetlen kezdeményezései tették szükségessé. Ugyanakkor azonban természetesen az is lehetséges, hogy a megyéspüspök maga kezdeményezze templomok építését. Ilyenkor is beleegyezését (consensus) adja, de nem 85 Területileg szomszédos lehet egy plébánia, ám a pusztán lelkészségi templomok - nem lévén területük - szomszédosak nem lehetnek, csak közeliek. 86 Vö. Erdő, P., „Salus animarum suprema lex". A lelkek üdvösségére való utalások szerepe a katolikus egyház hatályos törvénykönyveiben, in Kánonjog 5 (2003), 7—18. 87 Vö. Kuminetz 188. 88 Vö. Kuminetz 188. 12
