Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Tarjányi Zoltán: A család a személlyé érlelődés alapvető bázisa
A család a személlyé érlelődés alapvető bázisa TARJÁNYI ZOLTÁN életközösséget teremt, amelyben a gyermek ki tudja bontakoztatni képességeit, tudatára tud ébredni a maga méltóságának, és fel tud készülni arra, hogy szembesüljön saját egyszeri, megismételhetetlen rendeltetésével.”17 3. ERKÖLCSTANI KÖVETKEZMÉNYEK Már az ókon görög és latin nyelvű szerzők erkölcstant, illetve etikát énntő könyveiben gyakran találkozunk olyan utalásokkal, melyek szerint a gyermekeknek kötelességeik vannak szüleik iránt. Arisztotelész azzal indokolta az idősödő szülőkről való gondoskodást, hogy „ezzel nekik adósaik vagyunk”.18 Egyik kutató táblázatba is gyűjtötte az ókon pogány szerzők tipikus gondolkodását. Eszerint: a szülők életében az engedelmesség, a foglalkozás elsajátítása és a tiszteletteljes beszéd a feladat, valamint az idősekről való nyájas gondoskodás. Az elhunyt szülőket pedig illően el kellett temetniük, akiket egy sajátos imádat is megilletett haláluk után. Az engedelmességhez tartozott továbbá: elfogadni a szülők döntését a házastárs kiválasztásában; megtanulni az apától a paterfamilias jellemzőit, az anyától pedig a női erényeket; végül pedig meg kellett valósítani a szülőknek a végrendeletét.19 Az ószövetségi Szentírásban a szülők tiszteletének parancsát (Kiv 20,12; Lev 19,3) a rabbinikus hagyomány így értelmezte: a szülői tisztelet tartalmához az étel, ital, személyes szükségletekről való gondoskodás tartozott, valamint az a magatartás, hogy a gyermek nem törekedhet átvenni az irányítást szüleitől. Egyetlen kivétel lehetséges a szülőknek való engedelmesség megtagadására, amennyiben a szülők olyan dolgot kérnének gyermeküktől, amelyet a Tóra tilalmaz.20 Alapvetően azonban ez a mondat élt az ószövetségi ember szívében: „Teljes szívedből tisztelt atyádat, és anyád fájdalmáról el ne feledkezz! Jusson eszedbe, hogy nélkülük nem születtél volna meg, és tégy jót velük, mint ők is veled.” (Sirák 7,29—30) A szülőknek is megvolt a Tóra-rendelte kötelességük gyermekeikkel szemben: attól a pillanattól fogva, hogy elkezdett beszélni utóduk, feladatuk volt a vallási és erkölcsi törvényekre való tanítás, azaz a szövetségtudatba való bevezetés. „Halld Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr... Legyenek ezek az igék, melyeket ma parancsolok neked parancsok a te szívedben, és beszéld el ezeket fiaidnak!” (MTörv 6,4—7) Az ó- és újszövetségi Szentírás családdal kapcsolatos kijelentéseit a szabadságra jutott kereszténység úgy dolgozta fel, hogy figyelembe vette a keresztény szempontból helyesnek ítélt ókon pogány szempontokat is. Ezért látjuk Szent Ágostontól Aquinói Szent Tamásig, hogy amikor egy tételt bizonyítanak, akkor a Biblia mellett pl. Platón, Plutark- hosz, Arisztotelész, Cicero stb. műveiből is idéznek. Ennek az érvelésnek kései, de még középkori mestere volt Pázmány Péter. Prédikációiban többször arról tanított, hogy mikor fog a család keresztény ismérveket birtokolni: akkor, ha helyes nevelésben részesítik a gyermekeket, s így ők belenőnek egy helyes értékrendbe. Pázmány a fiúk nevelésével kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy „a szülők tartoznak, lélek vesztése alatt, gyermekeiket jól nevelni”, majd Jézus neveltetésének példáját mércének tekintve a következő négy követelményt hangsúlyozza: 1. Mária ésjózsel jó példája; 2. Jézusnak az „isteni szolgálatra szoktatása”; 3. a doktorokkal és más meste17 KEK, Kompendium, 112. 18 Arisztotelész, Etika (ford. Szabó, M.), Helikon, Budapest 1971, 1165a. " Balla, P., Gyermekek és szülők kapcsolata (ford. Mucsi, Zs.), Kálvin Kiadó, Budapest 2010, 85-86. 20 Dictionnaire encyclopédique du judaisme (szerk. Wigoder, G.), Cerf, Paris 1996, 316-317. TEOLÓGIA 2012/1-2 119
