Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Erdő Péter: A templomok építésének püspöki engedélyezése
A templomok építésének püspöki engedélyezése ERDŐ PÉTER náriustól szükséges engedély (1228. k.). Ez utóbbi fogalmilag különbözik a létesítéshez előírt engedélytől még akkor is, ha kifejezett említéssel bele lehet foglalni az előbbi hozzájárulásba.80 A helyi ordinárius további külön engedélye szükséges ahhoz, hogy az eucharisztiát őrizhessék magán házi kápolnában vagy olyan kápolnában, amely nem tartozik szerzetes intézmény vagy az apostoli élet társasága valamely házához (934. k. 1. §). Mindez mutatja, hogy az engedély alapvetően a helynek az istentiszteltre szóló rendeltetése miatt szükséges még akkor is, ha a kápolna vagy a házi kápolna nincs megáldva (1229. k.). Az engedély szükségességének mélyebb alapja tehát a kultusz természeténél fogva hivatalos (publicus) jellege. A publicus kifejezés másik jelentése a mai szóhasználat szerinti nyilvános jellegre utal. Ez a templom sajátossága. Ide - eltérően a kápolnától és a magán házi kápolnától - minden hívő beléphet, hogy részt vegyen az istentiszteleten (1214. k.). A templomnak tehát jelentős befolyása van az egyház liturgikus életére. Ez a hatás tartós, hiszen a felépült templomot „mielőbb fel kell szentelni vagy7 legalább meg kell áldani” (1217. k. 1. §). Sőt a templomokat általában, különösen pedig a székesegyházakat és a plébániatemplomokat „ünnepélyes szertartással kell felszentelni” (1217. k. 2. §). Ideiglenes templomot felszentelni nem szabad.81 Mindezek nnatt különösen indokolt, hogy a templomok építésének engedélyezése a megyéspüspök feladata legyen. A püspöki hozzájárulás megadásának feltételei a mai jogban a kánoni hagyományhoz igazodnak. Az engedély magadása előtt a püspöknek meg kell hallgatnia a papi szenátus és a szomszédos (közeli) templomok igazgatóinak véleményét (1215. k. 2. §). Bár a papi szenátus olyan intézmény, mely a II. Vatikáni Zsinat után jött létre (vö. 495. k. 1. §), az egyházmegye papságának bizonyos képviselőivel különböző jogcímek alapján korábban is konzultált a püspök ilyen ügyekben.82 A környező templomok igazgatói nem csupán az 556. kánonban említett „templomigazgatók”, hanem a plébánosok is.83 Ha a püspök a papi szenátust nem kérdezi meg az ügyben, az engedély érvénytelen (vö. 127. k. 1. §). Ha a környező templomok igazgatói közül valaki véleményét nem kén ki, ugyancsak érvénytelen az intézkedés (127. k. 2. § 2°).84 Ez utóbbi előírás alkalmazása során felmerül 80 Vö. Martín de Agár 812 (ad c. 1228). 81 Ordo dedicationis ecclesiae et altaris cap. Ill, 1 és V, 1. 82 Plébániatemplom építéséhez, amennyiben az együtt járt új plébánia alapításával, a régi jog szerint a káptalan tanácsát, sőt beleegyezését kellett kikérnie a megyéspüspöknek; vö. PiRHlNG, E., Ius canonicum nova metodo explicatum, Lib. III. tit XLVIII, nr. 10; ed. vol. Ill, Dilingae 1676, 693; Wernz, II, 2,2Romae 1906, nr. 242. A helyi plébániatemplom igazgatóját (rector) csak meghallgatni volt kötelező, beleegyezése régen sem volt szükséges (uo.). Középkori szerzők a káptalan beleegyezését kívánták meg akkor is, ha az új templom létesítése bizonyos javadalmak egyesítésével járt; vö. pl. Henricus de Segusio (Hostiensis), Summa, In X 3.48 (De ecclesiis aedificandis); ed. Lugduni 1537 (úny. Aalen 1962), föl. 189ra („Item si castrum edificatum sit ... in quo casu potest ei uniri alia ecclesia propter nimiam paupertatem ut in djecreto] c. Unio [C. 10 q. 3 c. 3] et argumentum supra De preben- dis. Exposuisti [X 3.5.33]. Sed hoc non potest facere episcopus sine capitulo, infra De excessibus prelatorum. Sicut unire [X 5.31.8] et supra De donationibus. Pastoralis [X 3.24.7]”). A Hostiensis által megjelölt forráshelyek , közül csak az utolsó, III. Ince pápa egyik levele (Potthast 2350) írja elő a káptalan beleegyezését. Ám ez csupán arra az esetre vonatkozik, amikor a püspök egy templomot jövedelmeivel együtt átad egy szerzetes közösségnek. Arról tehát nincs szó, hogy minden templomépítés engedélyezéséhez a káptalan beleegyezésére lenne szükség. 83 Ilyen tágabb, a plébánosokat is magában foglaló értelemben szól a templom igazgatójáról (rector ecclesiae) pl. a 764. k., a 903. k. és a 958. k. 1. §. A plébánost a plébániatemplom rectorának hangsúlyos formában is nevezték a régi szerők; vö. pl. Barbosa, A., De officio et potestate parochi, Pars I, cap. 1., nr. 26; ed. Venetiis 1720, 6. Barbosa szerint a plébánosnak nem csupán véleménymondási joga van, ha a plébániája területén új templomot vagy kápolnát kívánnak építeni, hanem ehhez a beleegyezése is szükséges (uo.). 84 A vélemény vagy a beleegyezés kérésre vonatkozó szabály a keleti katolikus egyházjogban is hasonló; vö. CCEO 934. k. TEOLÓGIA 2012/1-2 11
