Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Tarjányi Zoltán: A család a személlyé érlelődés alapvető bázisa
TARJÁNYI ZOLTÁN A család a személlyé érlelődés alapvető bázisa és nőt alkotott — következésképpen az embert egy másik emberrel, illetve több emberrel való közösségre teremtette.12 így lehet megérteni teljes valóságában az embert: egy család áll a hátterében. Precízen és lényeglátóan foglalja össze ezt az MKPK dokumentuma: „Az emberi személynek két arculata van. Egyrészt önálló, senki máshoz nem hasonlítható, he- lyettesíthetetlen, autonóm egyed, aki védi önállóságát, és önmaga kibontakoztatására törekszik. Másrészt olyan öntudatos és szabad lény, aki csak a többi személlyel együtt találhat önmagára: szabadsága a szeretetben, léte az együttlétben válhat teljessé. Természetéből adódik, hogy a lényeg kiteljesítéséhez fizikai, szellemi és lelki téren egyaránt rászorul másokra. Magába zártságát csak egy társ, egy „Te” tudja feloldani, aki által valóban „Én”-né, tudatos személlyé válhat. Énje, egész benső valója csak a többiekre nyitottan, önmagát ajándékozva tud igazán kibontakozni. Ez az „Én”-től a „Te” felé haladás, saját önös magából kilépő szeretet nem egyszerűen a kölcsönös érdekre, az adok-veszek törvényére épít, hanem a másikat állítja a középpontba. Az igazi szeretet odaadó, elsősorban a másikra figyel: neki akar örömet szerezni, nem önmagának. Örömét találja abban, hogy örömet okozhat, nemcsak figyelmességével, ajándékaival, gyengédségével, hanem önmagával, egész lényével.”13 Hogy korunkban a nyugati civilizációban egyre kevesebb ilyen felfogásra építő családot és életet lehet látni, az az alábbi válságjelekből is következik: csökken a családok száma; csökken a családot mint jövőt kívánók száma; végül pedig drámaian csökken a gyermekszületések száma.14 Mindez a hiány oldaláról leplezi le korunk emberének a gondolkodását: nem látja át a család és a személy közötti alapvető és vitális összefüggést. Újra a teremtéstörténethez kell visszatérnünk: eszerint az isteni szeretet radikálisan megelőzi és meghaladja az ember és a család létét. Az embernek fel kell ismernie az igaz hitben, hogy az a hivatása, hogy átadja magát az isteni atyaságnak. „A család valósága feltálja, hogy a személy, hogy mindegyikünk olyan lény, aki származik valakitől, aki egy atyának a fia, valakitől eredeztetett, létét valakitől kapta. E rácsodálkozás nélkül, amivel tudatosítjuk, hogy kezdettől fogva megajándékozottak vagyunk..., nem vagyunk képesek arra, hogy tudatosítsuk személyes identitásunkat. Olyan lények vagyunk, akik folyamatosan kapják létüket egy másiktól.”15 Ugyanez a szerző más optikából is bemutatja a család és a személy kölcsönös függését: „A család az én konstitutív valósága, amennyiben a személyes én tudomást szerez önmagáról, éppen akkor, amikor tudomást szerez saját magának egy íe-től való eredeti íüggőségéről. íme, ez a legszorosabb kötelék, amely az egyén és a valakihez tartozás között fennáll... A család feladata, hogy minden személyiséget megnyisson a sajátos hozzátartozás felfedezésére.”16 Mindezzel nyilvánvalóvá lehet tenni, hogy annyira függ egymástól a család és annak bármelyik tagja, hogy az egyén felelősen felnőtt felfogásának kialakulásakor szinte mindkettőre egyszerre kell rádöbbenni. A Tanítóhivatal így fogalmaz: „A család központi jelentőséggel bír a személy vonatkozásában. Az életnek és a szeretnek ebben a bölcsőjében születik és növekszik az ember. Minden gyermek megszületésével új személy jelenik meg ajándékképpen, akit lénye legmélyébe írt hivatása másokkal való közösségre és másokért való önátadásra szólít. így a családban a házasságban egyesült férfi és nő kölcsönösen olyan 12 Beaulac, J., Aider a grandir, Novalis, Ottawa 1993, 78-81. 13 Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, A boldogabb családokért, MKPK, Budapest 1999, 58. 14 Ericson, Erik, Adolescence et ense, Flammarion, 1972, 95-99. 15 Camisasca, Μ., Korunk válságtünetei és a keresztény család (ford. Somorjai, Á.), in MKPK-CSALÁDPASZTORÁCIÓS BizottsAg, Az élet és a szeretet bölcsője, Budapest 1994, 130. 16 Uo. 131. 118 TEOLÓGIA 20
